A Swift hiányosságait egyenlíti ki a nála nagyobb Suzuki Baleno, amely igazi sikermodell lehet Európában. A Swift, a Celerio és a Vitara mellett nálunk nagyon nem rúghat labdába, pedig kategóriájában az egyik legracionálisabb választás.
Hogy néz ki?
Szemből egy kicsit swiftes, hátulról egy kicsit márkaidegen, de kellemes a négyméteres Suzuki Baleno összképe. Krómhatású műanyagból kapott bőven, még a kilincsekre is jutott. A belső térben igénytelen és kopogós műanyagok rontják a levegőt, de ezért az árért ne is várjunk prémium minőséget. Az egyszerűség uralkodik, nincs különösebb hangulat, de a célnak messzemenőkig megfelel, míg a GL fordulatszámmérőt sem kap, addig a tesztelt GLX-ben (felára 800 ezer forjnt, de sokat ad) színes és sok információval bombázó kis kijelzőt is kapunk a műszerórák közé. A hátsó lábtér egyenesen kolosszális, olyan a Baleno a kisautók között, mint a Superb a felső-középkategóriában. Kényelmes hátul is. A Vitarából megismert négy mezőre osztott érintőképernyős fedélzeti rendszert is megkapta (a tesztelt változat), amely a tolatókamera képét és a navigációt is kiválóan megjeleníti.
Vannak vezetősegédek, nem is kevés, így a GLX Balenót egy luxus Swiftnek is tekinthetjük, amely 320 literes csomagtartót hordoz (a kalaptartó nélküli alapmodellben 355 liter). A hátul is tárcsafékes GLX verzió négycsillagos a törésteszten (a GL eggyel kevesebbet gyűjt be a radaros vészfékező hiánya miatt). A pedálrend kiváló, az ergonómiára nem lehet panasz, a Bluetooth hibátlanul kapcsolódik. A csomagtartó padlója kettős, csak ezzel a trükkel kapunk majdnem teljesen sík rakterek az ülések ledöntése után, 1085 literes így a puttony. Pereme magasan van, mi rontja a használhatóságát, egyszerű szövetülései jól tartanak. Az első fényszóró projektoros, elegáns alul húzott LED-csíkkal.
Hogy megy?
Háromezres fordulatig alig él a kis Euro 6-os motor, de a 900 kilós kocsiszekrényt így is meglehetősen jól mozgatja. Gyorsulási versenybe ne kezdjünk vele, a Baleno gyenge autó arra. Igazi erejét négyezres fordulat fölött mutatja meg, de addig amúgy sem fogjuk pörgetni, sajnáljuk kínozni. Stop-start nincs, azzal csak a 3 lóerős villanymotorral szerelt álhibridet szerelték fel, amelyet hamarosan mi is kipróbálunk. A motorfedelet kinyitva meglepően tapasztaljuk, hogy nem burkolták be az erőforrást, amely kettős gyújtású, görgős szelephimbájú, kis belső súrlódású, vízhűtéses kipufogógáz-visszavezetővel szerelt korszerű blokk. 1,25 literes szívó és 90 lóerős (6000-es fordulaton), a 120 newtonméteres nyomaték 4400-as percenkénti fordulatnál érkezik meg, nem egy ménkűcsapás… Az új hengerfejjel készülőK12C jelű motor nem azonos a Swiftben lévő, szintén 1242 köbcentis, de K12B jelű négyhengeressel, sűrítési viszonya 12,5:1 arányú, míg a hazai gyártású kocsié 11,0:1 arányú. 90 kilométer/óránál 2200-at forog a főtengely, 100-nál 2500-at, 120-nál 3000-et, 130-nál 3300-at. Hatótávunk több mint hatszáz kilométer, a kocsi fogyasztása meglepően alacsony, csupán 4,4 liter benzinnel beérte 100 kilométerenként. Nem kíméltük, élveztük a benzinmotor pörgetését, más élvezet nem is jut nekünk ebben az autóban.
Milyen vezetni?
Vékonyra szabott kormánya (holtjátéka jelentős), valamint az ötgangos váltó átlagos (a rükverccel hadilábon áll), a fékek jól fognak, a Baleno kényelmesen rugózik, kanyarokban túlságosan dől, de autópályán sem kapja fel a menetszél, (de azért szorítsuk rendesen a kormányt), egyenesfutása kiváló, hátsója azonban nagy terhelésnél instabil, a kikapcsolható ESP késéssel avatkozik be. Indai gyártású Bridgestone gumijai hangosak, az autó egyébként nagyon halk. Futóműve elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros.
Mennyibe kerül?
Már hárommillióért lehet Balenónk, de a jól felszerelt GLX-ért sem kérnek el 4 milliónál többet. Ezért az árért megéri az indiai kisautó. Bárcsak Esztergomban gyártanák!
Kép és szöveg: Biró Csongor
