A búcsú előtti évben kipróbáltuk az Opel Insignia ötajtós változatát. Izmos dízelmotor hajtja, üzleti felszereltséggel kényeztet, felnijei 20 hüvelykesek.
Hogy néz ki?
Kiváló, Cosmo felszereltséggel kaptuk meg a tesztautót, amit OPC Line csomaggal spékeltek meg. Szpojlerjei sportosabb küllemet kölcsönöznek, de a leglátványosabb változást kétségkívül a hatalmas kerekek jelentik. A tesztautó nem volt mai darab, már közel 32 ezer kilométert futott, annyit, mint a saját tulajdonú nyolcéves Skodám.
Csomagtartója 530 literes, hátrafelé erősen lejt, így nagy tárgyakat korlátozottan szállíthatunk csak. A kalaptartó gyakran útban van. Rengeteg csomagot mozgattunk meg, rokonoknak és barátoknak szállítottunk kisebb nagyobb dolgokat, gépeket, bútorokat.
Hogy megy?
A 170 lovas kétliteres motort nem Szentgotthárd gyártja, turbója vízhűtéses, sűrítési aránya 16:1-es. A maximális teljesítményt percenként 3750-es fordulaton adja le. AdBlue adalék és SCR katalizátor felel azért, hogy a motor teljesítse az Euro 6-os normát. Ez a rendszer semlegesíti a nitrogén-oxidokat: a részecskeszűrőből kilépő kipufogógázba, még az SCR katalizátor elérése előtt, kis mennyiségű AdBlue folyadékot – karbamid vizes oldatát – fecskendeznek. A keletkező ammóniát (NH3) a katalizátor nyeli el, végső soron ártalmatlan nitrogén és víz keletkezik.
A karbidos adalékból 0,07 litert fogyaszt 100 kilométerenként az Insignia. A sors úgy hozta, hogy pont nálam, útban Székelyföld irányába írta ki, hogy 1600 kilométerre elegendő a folyadék. Ha elfogy, az autót nem lehet elindítani. Szerencsére találtam olyan üzemanyagtöltő-állomást, ahol kimérve, azaz nem előrecsomagolt tartályban lehet AdBlue-t vásárolni, így sikerült megtankolnom az előírt minimális öt litert. 199 forint volt literje. Tízezer kilométerenként 1400 forintos többletköltséggel kell számolnunk.
A 400 newtonméteres nyomatékcsúcs alacsony fordulaton, már 1750-as percenkénti fordulatnál jelentkezik és 2500-as fordulatig ki is tart. Az autó üres tömege is 1,7 tonna, a jól felszerelt tesztautónk ennél jóval nehezebb volt. Tudják ezt az Opelnél is, a következő generációs legalább 200 kilóval lehet könnyebb. A márka suttogó dízelnek nevezte a CDTi-k új generációját. Ha nem is volt túl halk a motor, legalább nem volt zavaróan hangos még hidegen sem. Nem remegett. Az alumínium hengerfejes, vezérműláncos motor kiegyensúlyozó tengelye 83 százalékkal csökkenti a rázkódás mértékét. A kétrészes olajteknő (felül alumínium, alul bordázott acél) ugyancsak mérsékli a vibrációt. A hangszigetelés eredményeként a motor kétezres percenkénti fordulatig 5 decibellel lett halkabb.
A turbógeometriát elektronika állítja, így 20 százalékkal csökkent a reakcióidő a vákuumos megoldáshoz képest. 100 kilométer/órás sebességnél 1600-at forog percenként a főtengely, 110-nél 1800-at, de 175-nél is csak alig 3000-et.
Milyen vezetni?
A futómű karaktere állítható, sport módban a nagy kerekek ellenére sem lett érezhetően feszesebb az autó, de a hatfokozatú automatikus váltó gyorsabban visszakapcsol és a gázreakció is élénkebb. A menetzaj jelentős része a kerekek felől jön, a nagy felni ebben is ludas. Kátyúkat érdemes fokozottan kerülgetni, drága mulatság a gumi-, illetve felnicsere. Nehéz a malomkerekekkel együtt élni – jelentősen romlik a manőverezési képessége – de nem lehetetlen. Ezt jól bizonyítja, hogy a Székelyföldön köves utakon megtett közel 400 kilométer sem okozott munkát a gumisoknak és a szerelőknek, csupán a rengeteg por és a kerékjáratokba beragadt marhatrágya miatt fájhatott a mosófiúk feje.
Majdnem minden, útnak jóhiszeműen sem nevezhető csíkon képesek voltunk haladni, egyszer azonban szégyenszemre visszafordultunk. A történelem útvesztőiben a román kommunista diktatúra által eltüntetett Bözödújfalu határában jártunk, amikor egy befejezetlen útépítésnél friss, 30 centis sár és ugyanakkora kődarabok keveréke állta utunkat. Ez még az én székely makacsságomat is megtörte, butaság lett volna elakadni. Így ezt a történetet nem is írom a 20 hüvelykesek számlájára. Talán még most is ott szentségelnék, ha 17-es felnivel nekivágtam volna és beragadok.
Mennyibe kerül?
A kipróbált 170 lovas dízel Opel Insignia alapára 9,75 millió forint, a minden jóval megkent tesztautónkért 13 milliót is elkérnek. A belépő szintet a 7,19 milliós 1,8 literes, 140 lóerős benzines jelenti, a kínálat csúcsán az OPC részleg 2.8 V6-ossal szerelt fenevadja áll, a 325 lóerős, 4×4 hajtással feltupírozott Sports Tourer (kombi) alapára 13,02 millió forint. Tesztautónk az összes létező segédet megkapta: ráfutásra, keresztirányú forgalomra és sávelhagyásra figyelmeztetővel és sávtartóval, automatikus tempomattal, távfényvezérléssel, kormány- és ülésfűtéssel, – szellőztetéssel, érintőképernyős navigációval, tolatókamerával és bőr belsővel. Bár érezni, hogy nehezebb az átlagnál, nem fogyaszt túl sokat, a hosszú, 2500 kilométeres megerőltető próba során 6,8 literes átlagot mértünk 100 kilométerenként. Sok cuccal és helyenként négy-öt emberrel. A nyugdíj előtt álló Insignia hosszú útra is kiváló társ, megkedveltem.
Kép és szöveg: Biró Csongor
