A Nissan automatizált gyártósori járművei – a gyárakban dolgozó munkásokat segítő mobil gépek – azáltal fejlődnek, hogy újrahasznosított Nissan Leaf akkumulátorok működtetik őket.
Az automatizált gyártósori járművek (AGV) alkatrészeket szállítanak a munkások számára egy autógyárban. Segítségükkel a dolgozónak nem kell időt fecsérelnie az alkotóelemek keresésére, hanem fókuszálhat az összeszerelésre. Az időmegtakarítás a gyár hatékonyságát növeli. Az autógyárak igen forgalmas helyek és az AGV-k nélkülözhetetlenné váltak. Tokiótól délre, a Nissan Oppama gyárában több, mint 700 ilyen automatizált kocsi dolgozik. Ha bepillantunk a Nissan autógyáraiba világszerte, több mint 4000 AGV-t fogunk munka közben találni. Ez az érzékelők és a jelzések kamaramuzsikája. Tökéletes harmóniában játszanak együtt annak érdekében, hogy elkerüljék a gyárbéli ütközéseket.
A Nissan Leaf értékesítése 11 évvel ezelőtt kezdődött. Ezalatt az idő alatt nemcsak a gyártás tökéletesítése folyt, de a cég az akkumulátorok újrahasznosítására is kereste a lehetőségeket. Így jött létre a Leaf és az AGV világának a találkozása.
Az első generációs Leaf egy 24 kWh teljesítményű akkumulátorcsomagot kapott. Ezek a lítium-ion csomagok 48 modulból álltak. Körülbelül 8 évvel ezelőtt a Nissan mérnökei megtalálták a módját, hogy hogyan vegyenek ki hármat ezen modulok közül és csomagolják újra ahhoz, hogy beleférjen egy AGV-be. Tavaly új szintre emelték az ötletet azáltal, hogy újrahasznosított akkumulátor modulokat használtak újak helyett az AGV-k működtetésére.
A Nissan a 4R Energy céggel karöltve úttörőnek mondható ezen a területen. Az elektromos autókban már nem használható akkumulátorokat az AGV-kben használja fel. Az autókból az életútjuk végén kiszerelt akkumulátorok már nem eléggé erősek ahhoz, hogy egy autót ellássanak energiával, de tökéletesek egy gyártósoron mozgó jármű működtetéséhez. Ez a módszer még fenntarthatóbbá teszi az akkumulátorok teljes életútra vetített szén-dioxid kibocsájtását.
A korábbi megoldásokhoz képest, ez a mostani megoldás két dologban is jobb: az AGV-k az új vagy újrahasznosított lítium-ion akkumulátorokkal gyorsabban töltődnek mint a korábban használt akkumulátorokkal, valamint arra sincs többé szükség, hogy a dolgozók kihúzzák belőlük az akkumulátorokat és újratöltsék őket. Az AGV-k időközönként, útjuk közben megállnak a töltőállomásnál és fokozatosan, minden elhaladásnál feltöltődnek. Ez az automatizmus jelentős időt takarít meg az AVG-k működtetésében.
Az újrahasznosított Leaf akkumulátorok tovább kitartanak. Sokkal tovább. Míg az ólomsav akkumulátorokat egy-két évente cserélni kellett az újrafelhasznált Leaf akkumulátorok használati ideje várhatóan 7-8 év. A kevesebb energiatároló kisebb környezetre mért hatást is jelent, mely egy újabb lépés a karbonsemlegesség felé.
Az AGV-k pedig tovább fejlődnek. Jelenleg mindegyik kocsi a gyár padlóján elhelyezett mágneses útvonalakon tud csak haladni. Mint a vonat a sínen, csak arra tud menni, amerre ez a szalag ezt lehetővé teszi. Ezen útvonalak megváltoztatása (a szalagok felszedése, új útvonalak lefektetése és a számítógépes programok frissítése) időt és pénzt igényel. Azonban elképzelhető, hogy már nem sokáig lesz így. Ahogyan a Leaf akkumulátor lehetővé tette az AGV-k számára, hogy hosszabb ideig dolgozzanak, felmerül egy az autóiparban szintén rohamosan fejlődő alkalmazása az AVG-k világában is, ez az önvezetés. Az önvezetéssel kapcsolatos fejlesztések felszabadíthatják a gyári robot asszisztenseket a mágnesszalagok korlátozása alól. Ha az AVG-k működését hasonlítjuk az autók világához, akkor nyilvánvalóan egy jóval kontrolláltabb és előrejelezhetőbb környezetben kell nekik közlekedni. Vagyis az AGV-knek kevesebb önvezető technológiára lenne szükségük, mint az autóknak, de továbbra is szenzoraikra és algoritmusaikra támaszkodva önállóan mozoghatnának. A Nissan a konnektivitás terén is nagyon sok kutatást végez, hogy lehetővé tegye az AGV-k és a mozgásukat irányító számítógépek közötti folyamatos kapcsolatot.
