A hazai autópiac egyik legvonzóbb küllemű kisautója az Opel Mokka, amely villanyautóként már bizonyított. Ezúttal a GS Line felszereltségű, 1,2 literes, 130 lovas, automatikus váltóval felszerelt változatot faggattuk 1200 kilométeren át.
Hogy néz ki?
Ez az autó volt nemrég az egyik kedvencem, már ami a dizájnt illeti. Nagyon pofás, vérpezsdítő és izgalmas. Ha nem lenne SUV forma, és újra Mantának hívnák, sorba állnék érte. Azóta megláttam az új Astrát és átállnék egy másik sorba. Annak vezetése messze van még, térjünk is vissza a Mokkához.
A 4,15 méter hosszú Opel Mokka 12,5 centiméterrel rövidebb az elődgenerációnál – miközben tengelytávja két milliméterrel nőtt. Öt személynek kínál helyet, csomagtartója 350 literes (lehajtott hátsó ülésekkel 1105 literes). Elméletben. gyakorlatban négy felnőtt és három napra elegendő csomagja alig fér be, nagycsaládos nyaralásra nem alkalmas a kocsi, arra inkább a Grandland való.
Merész küllemét rövid túlnyúlások és kiegyensúlyozott, stabil kiállás jellemzik. Mindemellett ez az első modell a jövőbeli márkaarculattal és következő generációjú, teljesen digitális Opel műszerfallal, amelyben nincs sem analóg kijelző, sem szükségtelen dekorációs elem.
Arculata látványos, a vizor névre keresztelt hűtőmaszk vonzza a tekintetet, minden oldalról dögös az Opel Mokka. Divatba jött a tömény, tanulmányautós arculat. Olyan az Opel Mokka, mintha a tervezőasztalról suhant volna elénk. Nagyon vonzó a szemnek, mindenki megbámulta menet közben és parkoló helyzetben is. A fekete-fehér színváltozat nagyon dögös. A feketét a fehértől elválasztó vörös csík pedig zseniális. A frontrész, a motortető hosszanti domborulata, a keskeny lámpák, a fekete felnik – mind telitalálat. A dizájn csalóka, sokáig azt hittem, a Corsánál jóval nagyobb autóban ülök. A padlólemez ugyanaz, ám a Mokka a helykínálatával a kis családokat célozza meg.
Utastere egyhangú lenne, ha nem dobnák fel vörös betétek, a kidolgozás minősége példás, ahogy a kárpitozás és az anyagválasztás is kitűnő. Elöl kényelmes, hátul sem rossz ülni, de oda a beszállás és onnan a kiszállás nehézkes. Az érintőképernyős középkonzol és a digitális műszerfal látványos és informatív, kezelése könnyű.
A csomagtérajtó nyitása körülményes, talán a jövőre nézve ezzel is elmatathatnak a tervezők, ahogy mi matatunk, ha nyitni akarjuk. Hiányoznak az autóból kapaszkodók, hátulra alig jut a klíma frissítő szellőjéből.
Az Opel hagyományát folytatva a Mokka a felsőbb járműkategóriák innovatív technikáját teszi hozzáférhetővé a széles ügyfélkör számára. Legjobb példa erre az adaptív, mindig vakításmentes, összesen 14 egységből álló LED-mátrixos világítás. A Mokka összes modelljében alapfelszerelés az első és hátsó LED lámpa, az elektromos rögzítőfék és a jelzőtábla-felismerés. Kívánságra további rendszerek is elérhetők, mint például a sávközéptartó, mely az adaptív sebességtartóval együttműködve képes az autót a sáv közepén mozgásban tartani – ez nagyin idegesítő tud lenni a bakonyi, újonnan elkészült felfestés nélküli utakon -, állandóan figyelve a forgalmi viszonyokat is. A precíz manőverekben 180 fokos tolatókamera segít.
Hogy megy?
A nyolcfokozatú automata elektromos előválasztóját hamar megszokjuk, de nem mondom, hogy egyszer sem kapcsoltam véletlenül előre- helyett hátramenetet. Hazudnék. Amúgy nem veszélytelen egy ilyen hiba. A volán mögött aranyos váltófüleket találunk, csak ezt nem tudom, minek? Alig reagál visszaváltásra, motorfék helyett inkább fékkel lassítottam. Menetmódválasztó is van, takarékosban kissé visszafogottabb a háromhengeres és a klíma is halvány, sportban pattog a bolha és több visszajelzést ad az alapból érzéketlen kormány. Az üresen 13 mázsás Mokka legnagyobb sebessége ezzel a motorral 200 kilométer/óra lehet. Álló helyzetből 100 kilométer/óra sebességre 9,2 másodperc alatt jut el. Kipróbáltam, nem volt kellemes a hangja…
Amúgy csendes, vibráció- és szélzajmentes, csak hátul ciripelt az utastérben valami megmagyarázhatatlanul. De csak akkor, amikor nem ültek ott benne.
Milyen vezetni?
Futóműve elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros. Átlagos tempónál országúton és városban kifejezetten jól – ám a franciásnál keményebben rugózva – csillapít, de nagyon rossz úton és nagyobb sebességnél már érződik a technológiai hátránya a drágább kategóriákhoz képest. Az autópályák úthibáit 130 kilométer/órás tempónál csúnyán, szinte értetlenkedve viseli el, sűrűn tekingettem hátra, amikor a bécsi reptérre vittem az utasomat. Megvagy még? Fogak rendben?
Viszonylag jól kanyarodik, kanyarban stabil, az ESP későn avatkozik be, de tapasztalataim szerint mindez köszönőviszonyban sincs az elektromos Mokka futóművével, ami igényesebb és amely az alacsony tömegközéppontja miatt a vezetése is izgalmasabb. A hullámos-dobáló útszakaszokon jön ki, hogy valójában csak egy feltupírozott kisautó. Meg amikor négyen beültünk. Ötös bulinak terveztük, de Editet otthagytuk, nem fért volna be a maradék tojásos lecsóval együtt. Nehéz döntést hoztunk, győzött a lecsó.
Sokat mentem a Mokkával, az 1200 közös kilométer felét autópályán tettem meg, ezért is tetszett a fogyasztása, amely az erőltetett menet ellenére sem lett magas: a Mokka 5,8 liter benzint fogyasztott átlagban 100 kilométerenként.
Mennyibe kerül?
Mokkánk legolcsóbban 6,99 millió forintért lehet, a képeken szereplő 130 lovas, automatikus váltóval szerelt GS Line felszereltségű modellért 8,88 millió forintot kérnek el extrák nélkül.
B. Cs.
