Száztíz éve, 1913. szeptember 29-én tűnt el nyomtalanul egy hajóról Rudolf Diesel, a róla elnevezett belsőégésű motor feltalálója.
Augsburgi származású apja Párizsban talált rá Nürnbergből való szerelmére, második gyermekük, Rudolf is itt született 1858. március 18-án. A családot 1870-ben a porosz-francia háború kitörésekor az összes némettel együtt kiutasították Franciaországból, s ők a harcok miatt nem Németországba, hanem Londonba mentek. Rudolf néhány hónap múlva mégis nagybátyjához költözött Augsburgba, ahol előbb kereskedelmi, majd ipari iskolát végzett. Öt évig a müncheni műszaki főiskola hallgatója volt, 1880-ban “summa cum laude” eredménnyel diplomázott, majd egykori professzora, a hűtőgépet feltaláló Carl von Linde vállalkozásainál dolgozott önkéntesként. A következő évben, miután szabadalmaztatott egy jégkészítő berendezést, ő lett a párizsi hűtőgépgyár és tervezőiroda vezetője. A francia fővárosban ismerte meg feleségét, akivel 1883-ban Münchenben házasodtak össze, két fiuk és egy lányuk született.
Carl von Linde 1890-ben felajánlott Dieselnek egy berlini állást az új alapítású Piac- és Hűtőcsarnokok Rt. igazgatóságában, így visszatért Németországba. Párizsi, ammóniával végzett próbálkozásai után most kőolajjal, majd benzinnel kísérletezett, hogy szabályozott nyomású, öngyulladással működő hőerőgépet fejlesszen ki. Ennek elvét 1892-ben beadott szabadalmában írta le, majd a Krupp acélművek támogatásával az Augsburgi Gépgyárban (a későbbi MAN Rt.-ben) folytatta kísérleteit.
A dízelmotor lényege, hogy nem az összesűrített porlasztott benzin és a levegő keverékét gyújtja be egy elektromos szikra, mint az Otto-motornál, hanem a sokszorosára sűrített és ezért 540 Celsius fokosra felhevült levegő robban be öngyulladással a bespriccelt olaj hatására. Diesel motorja először 1893. augusztus 10-én produkált öngyulladást, 1894. február 17-én járt először folyamatosan, így már a munkahenger mozgatására is fel lehetett használni.
Diesel kezdetben ipari felhasználásra, a gőzgép helyettesítésére törekedett, ezért egy ideig csak stabil, nagyméretű motorok készültek szabadalma alapján. A világ első 5 lóerős, négyütemű, egyhengeres dízelmotorját 1897. február 17-én, a Müncheni Műszaki Főiskolán mutatták be, termikus hatásfoka jobb volt, mint a többi ismert gépé. Diesel 1896-97-ben a budapesti Ganz vállalat alsó-ausztriai gyárában is dolgozott, Loebersdorfban a monarchia haditengerészete számára gyártottak dízelmotorokat, 1902-től már szabadalma alapján. 1898-tól sorra jöttek létre a dízelmotor gyárak, Augsburg után a Grazi Vagongyárban, az Egyesült Államokban és Svájcban is építettek új rendszerű gépeket. 1900 őszén Londonban megalapították a Dízelmotor Társaságot, az új motort nagydíjjal jutalmazták a párizsi világkiállításon. A dízelmotoros hajók sorozatgyártása 1903-ban kezdődött, az első kisméretű dízelmotor 1908-ban készült el.
Az évekig tartó szabadalmi perek egyre jobban megviselték Diesel egészségét, aki 1901-ben családjával átköltözött a bajor fővárosba, egy időre bevonult egy München melletti szanatóriumba is. 1910-ben megépült az első dízelmotoros óceánjáró, a Fram kutatóhajó, ám az augsburgi dízelmotorgyárat nemsokára bezárták. Az első dízelmotoros óceánjáró teherhajót, a Selandiát 1912-ben bocsátották vízre Koppenhágában, ugyanabban az évben mutatták be az első dízelmozdonyt.
Rudolf Diesel nem érte meg, hogy motorját autóban is felhasználják. A zaklatott idegzetű feltaláló 1913. szeptember 29-én este Antwerpenben felszállt a Dresden nevű brit komphajóra, hogy átkeljen a La Manche csatornán. A hajón vacsoránál látták utoljára, ezután hajnali ébresztést kérve kabinjába vonult vissza. A kabint reggel üresen találták, Diesel vélhetőleg már nem feküdt le, mert az ágya be volt vetve. Tíz nappal később egy dán hajó a holland partok közelében egy bomlásnak indult holttestet vett észre a tengerben, a hullát utólag a zsebében talált tárgyak alapján Dieselként azonosították. Voltak, akik nyomtalan eltűnését depressziója és pénzügyi nehézségei miatt elkövetett öngyilkossággal magyarázták. Más elmélet szerint a német titkosszolgálat ölethette meg, mert nem volt hajlandó találmányának kizárólagos jogait a hadsereg rendelkezésére bocsátani, s azért indult Londonba, hogy a brit haditengerészet képviselőivel tárgyaljon.
A hajtóművet Diesel halála után két évtizeddel, 1933-ban alkalmazták először a Citroën Rosalie típusú gépkocsiban. Az első szériában gyártott dízelautót a Daimler-Benz készítette 1936-ban, de a technológia tömeges elterjedése csak az 1973-as olajválság után kezdődött, amikor a benzin jelentősen drágább volt a dízelolajnál. A tehergépjárművek és a hajók több mint 90 százaléka dízelmotoros, és statisztikák szerint Európában a 2010-es években még a személyautók felét dízelolaj hajtotta – számuk azonban az alternatív üzemanyagok megjelenésével gyorsabban csökken, mint a benzines személygépkocsiké.
