Megfelelő a családnak, jó a vállalatnak, kellemes vezetni, nem fogyaszt sokat, elég erős, benyel mindent, nem fél a padkáktól. És az ára sem borzasztó. Mi kell még? Teszten a friss Hyundai Tucson.
Hogy néz ki?
A merész arc maradt, oldalanként eggyel kevesebb a ledes fényforrás, de hangsúlyosabb és érzékibb a maszk, amit az orrára húztak. A 2020-ben negyedik generációjába lépett, immár húszéves és idén frissített Hyundai Tucson továbbra is messziról kilóg a szabadidő-autók tömegéből. A világító hűtőmaszk teljesen egyedi (oldalanként négyrészes, szárnyszerű LED-es menetfény határolja), ahogy az oldalsó papírhajtogatott törések, duzzanatok és a formás hátsó (a LED-es fényívvel) is átgondolt dizájnmunkáról árulkodnak.
Hossza 4,5 méter, szélessége 1,85 méter, magassága 1,65 méter (tetősínnel), tengelytávja 2,68 méter, fordulókörének átmérője 11 méter (más földrészeken létezik egy nyújtott, 2755 milliméter hosszú tengelytávú változata a Tucsonnak, abból készül például a pickup is). Könnyű terepen (földutakon, mezőn) elboldogul, szabad hasmagassága 170 milliméter. A hátsó sor kényelme pazar, minden méretosztály jól érzi magát ott, akár három felnőtt is bátran bevállalhat egy balatoni lerucannást. A szövetülések jól tartanak, nem mondom, hogy nem ültem kényelmesebben már autóban, de simán levezettem benne három órát egyhuzamban – derékfájás nélkül.
A csomagtartó nagy (rekeszekkel együtt mérve, alapáras defektjavítóval 616 literes), a hátsó üléspad 40:20:40 arányban dönthető (több fokozatban), ha szállítani kell vele, a kalaptartó sincs útban. A méretes hokistáskámat elnyeli öt üléssel, ha azokat lehajtjuk 1795 liternyi hellyel gazdálkodhatunk – országúti bringám simán befért, de szerintem kettőt is zokszó nélkül befogad. Sok a kacattartó, az italtartó is jól használható, vannak polcok, tágas a kesztyűtartó és az ajtózsebek sem csak dísznek vannak.
A kijelzők és műszerek a legutóbbi digitális trendet követik – az Ioniq 5-ből lehet ismerős a tágas, szellős, jól átgondolt információs és szórakoztató berendezés. A kép tűéles, a processzor gyors, a 12,3 hüvelykes műszerfali kijelző testre- és ízlésre szabható, a szintén 12,3 hüvelykes középső kijelzőn pedig jól megfér egymás mellett a Waze, a Spotify és a fedélzeti menü.
Majdnem mindent érintésérzékeny kapcsolókkal vezérelhetünk, de egy hagyományos gombsort azért szerencsére visszacsempésztek a tervezők. A klíma hőfokát tekerőkapcsolóval állíthatjuk, de a befújás erőségét már tapogatni kell. Könnyen (persze, rossz úton folyton mellényúlunk, de ennek is megvan a maga romantikája) és többé kevésbé biztonságosan. A fedélzeti menü sokrétű és túl sok információt tartalmaz, a kormány jó fogású, a kapcsolói, gombjai jól értelmezhetők, logikusan működtethetők. Az anyaghasználat példás, kárpit jutott a műszerfalra is.
A szellőzés, fűtés kellemes, van ülés- és kormányfűtés, a tolatókamera képe mindig tiszta és éles, a hátsó ablaktölrő felülről lefelé dolgozik. Dizájnelemként jól mutat, mert rejtve marad, de munka közben elégtelen a bizonyítványa, kis területet takarít.
Hogy megy?
A hajtás lágy hibrid, tehát önállóan nem tud villannyal közlekedni, az 1,6 literes turbós benzinmotor legnagyobb forgatónyomatéka 265 Nm. Szereti a vitorlázást (takarékos módban lekapcsol a hajtásból a motor), a kedvező fogyasztása ennek köszönhető, igaz, az Év Magyar Autója 2025 versenyben nevezett teljesen hibrid változat – korábbi tapasztalataim alapján – ennél kevesebbel beéri.
Halk az autó, a hangszigetelés kiváló. A 160 lóerős teljesítmény nem vág falhoz, de kiváló utazóautó vele az üresen 17 mázsás Hyundai Tucson. A volánnál a kényelmes kocsikázás igénye keríti hatalmába a sofőrt. Nem a sietős, hanem elegánsan ráérős a karaktere. Ha kell, megy a gép – ilyenkor az addig szótlan motor kiereszti egyáltalán nem szép hangját -, de sokkal üdítőbb a kedvező átlagfogyasztásra összpontosítani. Közel 1200 kilométeren át hajtottam, jártam vele sokat autópályán, országúton, városban és fővárosban, végig klímáztam a vége mégis ennyi lett: 6,7 liter 100 kilométerenként.
Milyen vezetni?
Futóműve elöl MacPherson, hátul multilink, ezzel nem is lenne baj, ha kissé puhábban rugózna. Viszont ezektől a malomkerekektől mit várunk? Nem billeg, nem bólogat, de rossz úton és merev keresztbordákon csúnyán felüt.
A dupla kuplungos automatikus váltóval nem voltam elégedett, az elindulási hajlandósága túl vehemens, nem elegáns. A VW-csoport régi DSG-inek kellemetlen emlékeit idézi fel bennem.
Jópofa a középső kijelzőn az indexkar működtetésével felugró – az irányjelzésnek megfelelő – oldalsó hátranéző kamera képe, amely a holttér megjelenítésével segít az előzésben, kanyarodásban.
Mennyibe kerül?
Jól felszerelt már alapból is a Hyundai Tucson: visszagurulásgátlót és lejtmenetvezérlőt, illetve automatikusan oldó elektromos rögzítőféket, távfény asszisztenst, sok-sok vezetésbiztonsági berendezést és funkciót, LED-es első lámpákat, parkolást segítő radarokat mindenképpen kapunk.
A vezetésbiztonsági elektronika a Hyundai autóiban jelenleg a legidegesítőbb és legaggódóbb, így hamar megtanuljuk azt az öt-hat érintést a képernyőn, amivel ezeket elfojthatjuk. A rossz hír, hogy minden újraindítást követően ezt a táncot el kell járni, hacsak nem élvezzük a folyamatos csipogást. A rejtett gyors gombot csak a teszt végén fedeztem fel, a hangerő gombot kell hosszan nyomni, hogy végre kussoljon.
Kedvezménnyel, Prime felszereltséggel 13,699 millió forintért juthatunk ehhez a Tucsonhoz, a narancs fényezésért 550 ezer forint felárat kérnek (a legolcsóbb Tucson – augusztusban érvényes félmilliós kedvezménnyel – ára 11,299 millió forint, 160 lovas benzinmotorral semmi villanyos rásegítéssel – a motorválaszték rendkívül széles, van full- és plug-in hibrid és lágy hibrid dízel is). Megnyugtatásul: a Hyundai öt év kilométerkorlát nélküli garanciát ad mellé (az akkumulátorra ennél is többet: nyolc évet vagy 160 ezer kilométert), a navigáció mellé pedig 10 évig ad ingyenes támogatást. Az összkerék-meghajtás felára nem vészes, 700 ezer forintot megér.
Kép és szöveg: Biró Csongor
