„Úgy közlekedj, mintha a számodra legfontosabbak lennének körülötted!” Az Autós Nagykoalíció népszerű figyelemfelhívó-oktató sorozatának decemberi témája: előzés a főutakon.
Az Autós Nagykoalíció közúti tagozatában sokszor kerül szóba az útjainkon egyre nagyobb méreteket öltő felelőtlenség. Belső, nem reprezentatív felmérésünk szerint a legnagyobb veszélyt a felelőtlen előzések jelentik. Ezért választottuk legújabb sajtóközleményünk témájának a 2×1 sávos főutakon való előzéseket.
Hová meneküljek?
Ez a kérdés akkor merül fel, amikor érzékeljük, hogy egy másik autós megkezdte az előzésünket és ezzel egy időben azt is, hogy a manővert biztosan nem tudja „simán” befejezni. Ilyenkor jön a (nagyon) gyors helyzetértékelés és a menekülőutak keresése. Hogyan tudnék helyet biztosítani? Ha ez nem sikerül, hogyan meneküljek ebből a helyzetből?
A helyzet megfelelő felmérésére és a cselekvésre sokszor csak a másodperc törtrésze áll rendelkezésre és hibázni nem lehet. Mit tegyünk, ha veszélyhelyzet alakul ki előzés során? Hogy a legegyszerűbb elejét venni az ilyen helyzeteknek?
Előzni nem is muszáj
Az előzés szabályait a KRESZ 34. §-a részletesen tárgyalja. Lényege, hogy a szembejövő forgalmat és a megelőzött járművet még zavarni sem szabad a manőverrel, továbbá, hogy a saját autónk előzését más nem kezdte meg, illetve, hogy megfelelő oldaltávolságot tudunk majd tartani az előzés során. A KRESZ tiltja az előzést be nem látható útkanyarulatban és bukkanóban, és nyilván akkor, ha záróvonal van az útszakaszon, vagy táblával jelzik azt. Akit előznek, az semmiképpen sem akadályozhatja azt, ezek közül a rendelet a balra húzódást és a sebesség fokozását emeli ki.
Ha mindezen feltételek közül, akár csak egyet is megszegünk, szabálytalanok vagyunk és ráadásul veszélyesek is. Jusson eszünkbe, hogy előzni egyáltalán nem muszáj és főképp az, hogy a szerzett előny semmiképpen nem áll arányban a lehetséges következményekkel!
Nagyon fontos, hogy az előzésre soha nem kényszerít minket senki, soha nem muszáj előzni. Ha nem vagyunk képesek 100%-ig meggyőződni arról, hogy a manőver biztonsággal végrehajtható, bele se kezdjünk az előzésbe!
Hogyan mérjük fel a körülményeket?
Mindenek előtt ismernünk kell saját autónk képességeit, sőt, biztos kézzel kell tudnunk irányítani azt. Ezután, még az előzés előtt fel kell mérnünk az előzéshez igénybe vett útszakasz jellemzőit. Biztosan nem jönnek szembe? Nincs bekötőút, útkanyarulat, vagy bukkanó?
Ezek közül egyik legnehezebb teendő a szembejövő sebességének felmérése. Ez akkor a legegyszerűbb, ha a szembe jövő sávban szabályosan, felkapcsolt tompított fényszóróval közlekednek. Ilyenkor a lámpák segítenek a sebesség felmérésében, ezért lakott területen kívül napszaktól függetlenül működtessük is azokat.
Vannak, akik mégis előznek
Ha autóstársunk nem tartja be az előzésre vonatkozó szabályokat könnyen kerülhetünk veszélyhelyzetbe. Ilyen esetben semmiképpen ne bizonygassuk igazunkat vele szemben, hanem tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a másik fél szabálytalansága miatt kialakult veszélyhelyzetet minél hamarabb megszüntessük. Amennyire lehet húzódjunk az út jobb szélére! Attól függően, hogy épp, mivel segítünk jobban, csökkentsük, vagy tartsuk a sebességünket.
Ha csak lehet, kerüljük a hirtelen kormánymozdulatokat és a vészfékezést! Vigyázzunk, hogy a vészhelyzet elhárítása közben ne okozzunk magunk is vészhelyzetet!
Amit mindenképpen el kell kerülni, az a frontális ütközés, mert ennek kimenetele lehet a legsúlyosabb. Ha nincs más megoldás, akkor az útpadkát is igénybe kell venni a vészhelyzet elhárításához, de ebben az esetben figyelünk arra, hogy járművünk fékezhetősége és irányíthatósága jelentősen romlik!
Még szabályos manőver esetén is oda kell figyelni arra, hogy éppen előznek miket, és a művelet végéig a forgalom minden rezdülését ismernünk kell, hogy szükség esetén gyorsan és jól tudjunk dönteni és cselekedni.
