Karburátor, hidrokompresszor, forgóeke, nyersolajmotor – néhány azon szabadalmak közül, amelyek a magyar autóipar egyik úttörőjének nevéhez köthetők. 160 évvel ezelőtt, a mai napon született Bánki Donát.
Lőwinger Donát 1859. június 6-án született a Komárom-Esztergom megyei Bakonybánkon. Szülőhelye iránti tiszteletből magyarosíttatta később családnevét, így vonult be Bánki Donátként a magyar motorgyártás történelmébe. Korának legnagyobb gépészmérnöke volt, aki az iparosodó hazai környezetben kezdte mérnöki tevékenységét. A Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárban közel 17 éven át dolgozott, s ez időszak alatt olyan innovációkhoz adta nevét és szaktudását, mint a Mechwart-eke vagy az úgynevezett Bánki-Csonka motor, amely a Ganz-gyár nemzetközileg is versenyképes terméke volt. Munkássága nem csak e vívmány által kapcsolódott össze Csonka Jánossal, de 1893-ban együtt szabadalmaztatták a fúvókás benzinkarburátort, közismertebb nevén a porlasztót.
Idővel a karburátor fokozatosan fejlődött, de amikor már elérte azt a szintet, amely után gazdaságosan nem volt tovább fejleszthető, új utakat kellett keresni. Az egyik a benzinbefecskendező rendszerek kifejlesztése volt, aminek előnye a belsőégésű motor teljes üzemelési tartományában a jobb tüzelőanyag-levegő keverék előállítása, valamint a kisebb károsanyag-kibocsátás. Napjainkban az egyre szigorodó szabályozások következtében már csak a közvetlen befecskendezéses rendszerek tudják teljesíteni az Euro 6d normát.
Bánki összesen 10 találmányát szabadalmaztatta, főként a gázmotorok és a belsőégésű motorok terén. Köztük van az Otto motoroknál a mai napig használatos elektromos gyújtás elődje, az automatikus csőgyújtás, amelyet a gáz- és petróleummotoroknál alkalmazott a Bánki-Csonka kettős. Ezt követte 1894-ben az első nagynyomású robbanómotor, a saját korában méltán világhírű Bánki-motor, majd 1902-ben életre hívta elsőkerék-hajtású gépkocsiját, amelynek működési elve ma is korszerűnek számít.
