Százharminc éve, 1892. december 6-án hunyt el Werner von Siemens német mérnök, akinek hatalmassá lett elektrotechnikai vállalata nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Németország néhány évtized alatt a világ egyik vezető ipari hatalmává váljon.
Ernst Werner Siemens tizennégy testvér közül negyedikként született a Hannoverhez közeli Lenthe-ben, ahol a szülei gazdálkodtak. 1832-től három éven át járt egy lübecki gimnáziumba, ahol kiemelkedő matematikai tudása miatt kihagyhatott egy évet és magasabb osztályba került. A középiskolát azonban nem fejezhette be, ugyanis a szülők nem engedhették meg maguknak fiuk további taníttatását.
A porosz hadsereg tüzérségének mérnökképző akadémiáján tanult 1835-től matematikát, fizikát, kémiát, ballisztikát, és mellette a Berlini Egyetem előadásait látogatta. Tanulmányai alatt ismerkedett meg az angol Michael Faraday fizikus által 1831-ben felfedezett elektromágneses indukció elvén alapuló elektromos generátorral, amely a mozgási energiát elektromos energiává alakítja.
Siemens 1838-ban végzett mérnök-hadnagyként. Édesanyja 1839-ben, majd apja 1840-ben bekövetkezett halála miatt gondoskodnia kellett fiatalabb testvéreiről. Mivel segédként részt vett egy párbajban, öt év börtönre ítélték. A büntetés letöltését a magdeburgi fellegvárban kezdte meg, ahol megengedték neki, hogy celláját kísérleti laboratóriumként rendezze be. Ott dolgozta ki az ezüstözés és az aranyozás elektromos galvanizálási eljárását és a réz galvanizálását is továbbfejlesztette.
1842-ben kegyelmet kapott és áthelyezték a tüzérség berlini műhelyébe. Szabadalmat jegyeztetett be az ezüst tárgyak aranyozására, amit eladott egy ékszerésznek és ebből az összegből taníttatta Angliában az akkor 18 éves Wilhelm öccsét. 1846 végén tökéletesítette az önmegszakítóval működő elektromos távírót, amely a bejövő impulzusoknak megfelelően forgó óramutatóval jelezte a betűket egy körlapon, amelyre felírták az ABC betűit. Egy évvel később feltalált egy eljárást a fémvezetékek kaucsukkal történő szigetelésére, ez az alapja ma is az elektromos kábelgyártásnak.
Siemens a Berlini Fizikai Társaság ülésein ismerkedett meg Johann Georg Halske műszerésszel, akivel 1847. október 12-én megalapították a Siemens és Halske Távíró Társaságot. A tőkét Werner unokatestvére, a módos jogtanácsos Johann Georg Siemens biztosította. A cég 1848-ban megkapta első megbízását a porosz királytól, ők építették ki a távíró vonalat a főváros, Berlin és a forradalmi alkotmányozó nemzetgyűlés helyszíne, Frankfurt között. Így IV. Frigyes Vilmos király már a frankfurti szavazás után egy órával megtudta Berlinben, hogy a nemzeti küldöttek őt akarják az alakuló Német Birodalom császárává tenni.
A vállalkozás hamar konfliktusba került a porosz távírófelügyelettel, ezért leányvállalatokat alapítottak Oroszországban és Angliában is, amelyeket Werner testvérei vezettek. 1851-ben építették ki a távíróhálózatot Varsó és Szentpétervár, majd Szentpétervár és Moszkva között. A londoni leányvállalat kábelgyárat is alapított, ám az 1864-től elkezdett tenger alatti kábelfektetések és a Kaukázusban megindított rézkitermelés akkora veszteséget okoztak a cégcsoportnak, hogy Halske 1867-ben kivált a társaságból. Az immár Carl és Werner Siemens tulajdonába került vállalat 1870-ben kiépítette a London, Teherán és Kalkutta közötti, 11 ezer kilométer hosszú távíróvonalat.
A Siemens cég kötötte össze 1874-ben tenger alatti távírókábelekkel Amerikát és Európát. Öt év múlva megalkották az első elektromos mozdonyt, Berlinben megkezdték az elektromos közvilágítás kiépítését, majd 1881-ben a villamosközlekedés kialakítását. Mannheimben megépítették az első villanyárammal működő kültéri felvonót, és még egy felső vezetékes trolibuszt is bemutattak, aminek azonban nem volt sikere.
Siemens 1857-ben kifejlesztette az ózoncsövet, amely elektromosan előállított ózont használ ivóvíztisztításra. Nevét viseli az elektromos vezetőképesség SI mértékegysége, miután egy 1860-as tanulmányában javasolta az elektromos ellenállás ellentétének meghatározását. 1866-ban ő is felfedezte, majd szabadalmaztatta a dán Sören_Hjorth, majd Jedlik Ányos által már korábban is leírt dinamóelvet. A Siemens cég építette meg a budapesti Nagykörúton az első villamosvonalat, és 1896-ban a nevezetes millenniumi földalattit is.
Siemens 1860-ban tagja lett a liberális Német Nemzeti Szövetségnek, 1861-ben társalapítója volt a Német Haladó Pártnak, 1863-ban pedig beválasztották a porosz képviselőházba, amelynek 1866-ig volt tagja. A feltaláló számos elismerésben részesült, a Porosz Akadémia tagjává választották, kitüntették a francia Becsületrenddel, életműve elismeréseként 1888-ban nemesi címet is kapott. Ernst Werner von Siemens kétszer házasodott meg, első feleségétől négy gyermeke született. A vállalatot a második házasságából született Carl-Friedrich nevű fia vitte tovább. Siemens 1890-ben visszavonult a vállalat vezetésétől és 1892. december 6-án halt meg Berlinben.
Az immár globális vállalatbirodalommá fejlődött Siemensnek a világ közel 200 országában több mint 300 ezer munkavállalója van. A cégcsoport az energetika, az egészségügyi ipar területén működik, valamint városi infrastruktúra-fejlesztéssel foglalkozik.
