A mesterséges intelligencia, a kiterjesztett és a virtuális valóság már nem sci-fi hívószavak, hanem aktualitás a targoncagyártásban is. Sőt, van olyan fejlesztés, amely hazai szakértelmet dicsér. Nézzünk be egy targoncagyártó boszorkánykonyhájába.
Szalay Gábor, a Kion csoport magyarországi ügyvezetője nemrég egy podcast interjúban arról beszélt, hogy az anyacégtől függetlenül VR-szimulációs fejlesztésbe kezdtek.
– A virtuális valóságban képeztünk le különböző targonca típusokat, ami mellé oda tud bárki lépni, teljes életnagyságban meg tudja nézni, ki tudja nyitni az akkumulátorteret, be tud kukkantani a fülkébe, és amikor az értékesítő kimegy egy céghez, meg tudja mutogatni, melyik alkatrész hogy működik, mire szolgál – mondta el az ügyvezető. Az ügyfelek számára ez egy plusz információforrás, ami segíti az értékesítést. De nemcsak erre jó: a következő lépcső az, amikor a technikusok a VR szemüveg segítségével avatkoznak be egy hiba elhárítására, a központban lévő oktató szakember megmutatja nekik, mit kell tenniük. Gyorsan, szakszerűen, költséghatékonyan, ezer kilométerekkel távolabb, 10-20 perc alatt megoldva a problémát.
A Tatabányán fejlesztett virtuális bemutatóteremben egy-egy targonca elemeit lehet megvizsgálni, oktatásokat, tréningeket lehet szervezni. Ez a fejlesztés nem öncélú, és nem játék. – A VR már nem játék. Gyakorlatilag eltűnt a fizikai munkavállalói állomány, de ha már az oktatást is a Z generáció terében, idejében, azaz a VR világban gyakoroljuk, talán új lendületet és új értelmet adhatunk a pályaválasztás előtt álló fiataloknak. A logisztika vonzó pálya, jól fizet, csak ide kell csábítanunk a csajokat és a srácokat. Erre például kiváló eszköz a VR, a mi fejlesztésünk pedig csak egy jó, ám lokális alap, a Kion központjában a feketeöves fejlesztők a VR-megoldások magasabb, globális szintjén dolgoznak – tette hozzá Szalay Gábor.
A lehetőség óriási
A Kion csoport egyre inkább a digitális tesztelési folyamatra támaszkodik a targoncák fejlesztése során. A targoncák átfogó ellenőrzéseken és teszteken, például 3D szimulációkon, hőmérséklet-számításokon és virtuális tartóssági teszteken mennek keresztül, mielőtt gyártásba kerülnének. Most itt a következő evolúciós fázis az IC.IDO virtuális valóság megoldással, amely a VR headsetet mindennapi eszközzé teszi, nemcsak a termékfejlesztés során, hanem az ügyfelekkel való együttműködés során is.
Jan-Christian Rehder farmerben és fehér ingben ül egy elsötétített irodában. Arcát egy nagy VR-headset takarja. A mérnök ezt használja, hogy tájékozódjon a virtuális környezetben, hogy ráérezzen, hogyan néz ki a targonca a fizikai világban. A targoncának csak a kartámaszai és a vezetőülése a fizikai valóság, a targonca minden más alkatrésze csak virtuálisan létezik. Rehder a VR-t arra használja, hogy műszaki szempontból felmérje a tervezés jelenlegi állapotát. Ez lehetővé teszi, hogy a virtuális térben mozogjon, és a targoncát a legkülönbözőbb nézőpontokból értékelje.
Annyira valósághű!
– Virtuális modelleket készítünk a targoncákról és a virtuális környezetekről, amelyek annyira valósághűek, hogy lehetővé teszik számunkra például a csomagolás és az ergonómia pontos értékelését, mielőtt a fizikai prototípus megépülne – magyarázza Rehder, aki tíz éve dolgozik a Kion csoportnál a termékfejlesztés területén. Feladata, hogy feltárja a VR-technológia következő alkalmazási lehetőségeit. – Aki sokat fektet a VR-be, az végül sokat fog belőle profitálni – állítja Rehder.
A Kion csoport targoncafejlesztéseinél (Still, Linde, Baoli márkák) digitális maketteket (DMU-k) használnak. Mielőtt egy targonca fizikai prototípusa egyáltalán elkészülne, a DMU-t a virtuális valóság környezetben különböző részlegek és szakértői csoportok ellenőrzik. A jövőben ezt a folyamatot az egész csoporton belül és a Kion összes márkájára alkalmazni kívánják. A fizikai világ VR-ben történő közelítő ábrázolását ugyanolyan áttörés, mint a 2D-ről a 3D-re való átugrás. Az ügyfelek csak profitálhatnak ebből a fejlődésből.
VR a termelésben és a szervizben
A Kion ITS az ESI Group IC.IDO szoftvermegoldására támaszkodik: a targonca modelleket digitálisan egy 3D-s konstrukciós szoftverben építik fel. Ezeket a CAD-adatokat ezután a virtuális szoftverkörnyezetbe exportálják. Az adatokat ezután digitális makettek, azaz valósághű modellek létrehozására használják a virtuális környezetben. Hosszú távon ezután a DMU-k használatával lehetővé válik, hogy a VR-környezetben optimalizálásokat végezzenek, ami korábban a gyakorlatban sokkal több munkát igényelt volna. Ez azt jelenti, hogy számos olyan felismerés, amelyet jellemzően fizikai prototípusokkal dolgozva érnek el, már sokkal korábban megszerezhető.
A jövőben az új szerelősorokat kezdetben virtuálisan építik fel, hogy az esetleges optimalizálásokat előre elvégezhessék. A gyártás mellett a VR-technológiát a szervizben is fogják alkalmazni.
