A Cooper és a Countryman közé ékelődik be a teljesen elektromos Mini Aceman, amely jelenleg a legélhetőbb villanyautó a teljesen felfrissült márka kínálatában. Városra tervezték, van stílusa és élmény a vezetése.
Hogy néz ki?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tíz napon belül vezettem nemzetközi menetpróbán, szlovén és horvát utakon, majd itthon is tesztelhettem a Mini újdonságát, amely az elektromos Cooperhez hasonlóan Kínából érkezik – a Great Wall csoporthoz tartozó Spotlight Automotive márka autóival közös fejlesztés (testvére az Ora Funky Cat). A 4,07 méter hosszú, 1,75 méter széles és 1,50 méter magas Aceman a Mini Cooper és a Mini Countryman közötti helyet foglalja el, ez a modell a pont jó, a pont elég méretű kisautó. Amilyen korábban a Clubman volt. Sajnos, attól búcsúznunk kell, de nem kell sírni, itt az Aceman.
Az Aceman öt üléses, de inkább négy személy számára kínál elfogadható helyet. Csomagtartójának térfogata alapesetben 300 liter, a megannyi állítási lehetőségnek (a hátsó ülések támlái 60:40 arányban osztottak, ledöntésükkel és a padlóelválasztó felső állásba helyezésével sík padlót kaphatunk) köszönhetően pedig akár 1005 literesre is bővíthető.
Az utastér berendezése zseniális. A könnyű kormánykerék, a 24 centi átmérőjű kerek OLED kijelző és az újratervezett kapcsolósor hármasával az Aceman műszerfala a klasszikus Mini meghatározó stílusjegyeit idézi, de stílusa kortárs, modern – néhol döbbenetesen kreatív és művészi (a műszerfal közepét díszítő bőrszíj már-már fétis jellegű). A hagyományos műszerkijelző helyén vetített adatokat látunk, így nem kell kifordított nyakkal vezetnünk. Nincs külön klíma menü, így ha valamilyen oknál fogva – higyjék el, ami bekövetkezhet, az be is következik – lefagy, vagy elsötétül a képernyő, nix fűtés/hűtés, ami se télen, se nyáron sem túl jó.
Az utastér kellemes, kerek stílusú formanyelve a műszerfal ívelt felületein folytatódik tovább: ez utóbbit kötött anyag borítja, amelynek alsó színe átvilágít a felsőn. E megoldás otthonos jelleget kölcsönöz az utastérnek, erőteljesen kihangsúlyozott kontrasztárnyalatokkal. Az ajtókárpitokra is kiterjedő, könnyen ápolható és sokoldalúan felhasználható anyag újrahasznosított poliészterből készült. Az utastér prémium felszereltségét kényelmes ülések teszik teljessé, amelyeket az opcionális extrafelszereltség részeként textilfelület vagy perforált Vescin üléshuzat borít.
A helykínálat elöl rendben van, de hátul szűkös a kocsi, hosszabb utat nem vállalnék be ott, ha nem muszáj.
Hogy megy?
Az Aceman a hazai piaci bevezetéskor kétféle változatban kapható, én eddig csak az erősebbet vezettem. Az Aceman E modell 135 kW / 184 lóerő maximális teljesítményű elektromos motorja 290 Nm csúcs forgatónyomaték leadására képes, amellyel a modell 7,9 másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből 100 kilométer/órás tempóra, végsebessége pedig 160 kilométer/óra. A 160 kW / 218 lóerő maximális teljesítményű, 17,5 mázsás Aceman SE modell csúcs forgatónyomatéka 330 Nm, amely 7,1 másodperces nulla-százas gyorsulást és 170 kilométer/órás végsebességet tesz lehetővé. A tartós teljesítmény (30 percen túl) 75, illetve 88 lóerő.
Lesz vadabb, 258 lovas (legnagyobb forgatónyomatéka 350 Nm) John Cooper Works verzió, amelyre jövő év elejéig még várni kell.
Az Aceman E modell 42,5 kWh kapacitású nagyfeszültségű nikkel-mangán-kobalt kémiájó akkumulátort kapott, a tesztelt SE változatban 54,2 kWh kapacitású energiatároló adja az áramot. A gyártó szerint ezzel egy feltöltéssel akár 400 kilométert (WLTP) is megtehet az Aceman, ami szerintem túl optimista becslés. A 15-20 fokos isztriai őszben inkább a 300-350 kilométer tűnt reálisnak, a magyar rideg télben pedig a 250 kilométer is túl merésznek tűnt, inkább a 220-240 volt valós. Ami, valljuk be, kevés, ha el akarnánk hagyni tartósan Pest megyét. Városi használatra azonban bőségesen elegendő, elég hetente tölteni.
A fogyasztással nem voltam elégedett, a kinti menetpróbán erősebb tempóval 18-19 kilowattóra, nyugisabb vezetéssel 16-17 kilowatttóra áramot fogyasztott a Mini Aceman száz kilométerenként, az itthoni, télies körülmények között megejtett teszten pedig 19-20 kilowattóra körül alakult.
Az akku legfeljebb 11 kW töltési kapacitású AC töltést, illetve 75 kW töltési kapacitású (az Aceman E modell esetében) vagy 95 kW töltési kapacitású (az SE modell esetében) DC gyorstöltést tesz lehetővé, azaz 30 perc alatt 10 százalékról 80 százalékra tölthető.
Aktív navigáció esetén a nagyfeszültségű akkumulátor az időjárási viszonyoktól függően előre beállítható a hatékony töltéshez szükséges ideális hőmérsékletre. Ez jelentősen csökkenti a járműtöltés idejét, kiváltképp hidegben.
Milyen vezetni?
Nincs ok aggodalomra, az Aceman igazi Mini, még ha a világ másik oldaláról érkezik is. A gokartos vezetési élmény adott, ahogy a nyomaték is, a padlóba épített akkupakk plusz tömege pedig határozottan tapasztja az aszfalthoz. Sportmódban (az élményválasztót gokart módba kell kapcsolni) automatikusan kikapcsol a kipörgésgátló viszont a sok nyomatékkal nem mindig tud mit kezdeni az első tengely, a kerekek indokolatlanul pörögnek ki, a hajtási befolyás ilyenkor jelentős. Kanyargós úton igazán élmény az Aceman vezetése, a horvát hegyekben néhol lefagyott szakaszok nehezítették a vigyorgós hangulatot. Az egyik visszafordító elején a szomszédból felharsanó hohohóóó kiáltás jelezte, hogy nagy volt a tempó és kevés a tapadás, de szerencsére nem tettem semmi rossz mozdulatot és az aszfalton folytattuk a kalandot.
Futóműve feszes, fekvőrendőrökön durván felüt, tömegelosztása az ideálishoz közeli (56-54 százalék).
Mennyibe kerül?
A gyengébb, kisebb akkus és legfeljebb 300 kilométeres hatótávú Aceman alapára 14,1 millió forint, a tesztelt erősebb verzióért legalább 15,8 millió forintot kell kifizetni. A tesztautó felszereltsége pazar, ára kicsivel haladja meg a 18 millió forintot.
Kép és szöveg: Biró Csongor
