Több mint ötven éve színesíti a világ utcaképét a Toyota Corolla, és úgy tűnik, hogy ez még évtizedekig így is marad. Három évvel a tizenegyedik generáció premierje után a japánok átdolgozták a világ egyik legnépszerűbb autóját, az alapok azonban nem változtak.
Hogy néz ki?
A hozzánk Törökországból érkező Corolla nem az európai ízlésvilágot, sokkal inkább egy általános 2017-es kinézetet kapott. Merész vonalakkal, hunyorító arckifejezéssel, sok krómmal és olyan hátsó lámpákkal, amelyek akár elöl is lehetnének. Az Executive felszereltség LED-es lámpái és szép, 17-es felnijei friss megjelenést kölcsönöznek. A 2,7 méteres tengelytáv maradt, ahogy a kocsi egyéb méretei sem változtak, a belső annál inkább. Kifinomultabb, elegánsabb, minőségi lett. A csúcsfelszereltségű, bőrös modellbe behuppanva – jó mélyen ülünk – úgy éreztem magam, mint egy korábbi Lexus IS-ben. A héthüvelykes érintőképernyő informatív és elég gyors, a műszerórák közötti pici monitor is színes és sokoldalú. A klíma billenő kapcsolói igényesek. Az ülésfűtés gombjai ősrégiek, el is dugták őket, a középkonzol alsó fertályán egy zárható üregbe száműzték mindkettőt. Hamar befűt az elektronika, aztán meg éget.
A csomagtartó 452 literes, egyszerű a burkolata, már ahol van, a fedél csúnya hanggal puffan, a lengőzsanérok szabadon futnak, igénytelen megoldások rontják a Corolla praktikumát.
Hogy megy?
Nem változtattak az előd (és annak elődje) 1,6 literes VVT-i technológiás szívómotorján. Az egység 132 lóerős (percenként 6400-as fordulatnál), legnagyobb forgatónyomatéka 160 Nm (4400-as percenkénti fordulaton). A tesztelt modellben fokozatmentes automatikus váltó dolgozott, annak minden előnyével és hátrányával. Gyorsan reagál, mindig egyenletes teljesítményt nyújt, nem fogyaszt túlzottan sokat és nem is túl drága. Ezzel szemben azonban lassan indul el vele a Corolla, kellemetlen a fokozatmentesen erősödő, aztán állandósuló motorhang és nincs hozzá stop-start sem. Kézzel is válthatjuk a hét programozott fokozatot, de semmi értelmét nem láttam, hacsak nem akarjuk a váltóval a motort fékezni lejtőn. Kapcsolhatunk sport módot is, de nem igazán történik semmi, az autó vezetése ettől sem lesz izgalmasabb. Ha nem nyomjuk agyon a pedált, még egy eco felirat is örvendeztet amellett, hogy 7 liter körül tartjuk az átlagfogyasztást (100 kilométerenként).
Álló helyzetből 100 kilométer/órás sebességre 11,1 másodperc alatt gyorsul fel, kézi váltóval ez csak 10 másodperc lenne.
Milyen vezetni?
A semlegesség érzése minden helyzetben a Corolla jellemzője marad, nem találtam rajta semmi kifogásolhatót. Kormányzása pontos, de kissé puha, ahogy a pedálok kezelése is túl nőies. Futóműve kiváló, jól semlegesíti az úthibákat, még a fekvőrendőröket is képes megvesztegetni. Az utastér lehetne csendesebb, a gumizaj jelentős (még nyári abroncsokkal is).
Mennyibe kerül?
Árban nem jó a Toyota négyajtósa, de legalább a felszereltségre nem lehet panaszunk. Active szinttől (négyből a harmadik) alapáras a Toyota őrangyala, amely automatikusan fékez vészhelyzetben, tartalmazza a sávelhagyásra és ráfutásra figyelmeztető rendszert, az automatikus távolsági világítást és a jelzőtábla-felismerő rendszert. Felárért parkolássegítő rendelhető.
Legolcsóbban Corollához 4,19 millióért juthatunk 1,33 literes benzinmotorral de klíma nélkül, a tesztelt változat alapára 6,28 millió forint, tolatókamerával, kulcsnélküli nyitással és egyebekkel felextrázva ennél 1,1 millió forinttal kell érte többet fizetni.
Kép és szöveg: Biró Csongor
