Serrano Viktor a Bosch Budapesti Fejlesztési Központjában csoportvezető. Részt vett abban a nemrég zárult hétmilliárd forintos autóipari projektben, amelyben az utasbiztonság és az energiahatékonyság növelésére koncentráltak. Serrano Viktor csoportja vezetőtámogató rendszereken, azon belül a radar- és videoszenzorok biztonsági típusú fejlesztéseken dolgozik.
– Mi a fejlesztésük fő célja és hogyan zajlik a munka?
– Meg kell oldanunk, hogy az autó egy kritikus helyzetben vészfékezzen vagy azt előkészítse. Két fő területen fejlesztünk: egyik a platform, másik a vevői megrendelések teljesítése. Az elsőnél a Bosch által felállított követelményeknek kellett megfelelni mind hardver- és szoftveroldalon, utóbbinál az egyes autógyártók elvárásaira kell koncentrálni, azaz a saját munkák eredményeit a megrendelők elvárásainak megfelelően honosítjuk konkrét autókba. Az alapfejlesztéseken nemzetközi csapatok dolgoznak, itt mi budapestiek napi szinten tartjuk a kapcsolatot a németországi központtal. Tavaly újabb felelősségi köröket helyeztek át onnan Magyarországra. Az egyik autógyártó esetében például a teljes fejlesztési felelősséget Budapest kapta meg. A szoftverfejlesztés szinte minden rétege itt van nálunk, de a járműapplikáció és a tesztelés nagy része is Budapesten történik. Az autógyártót mi szolgáljuk ki önállóan.
– Hányan vesznek részt ebben a munkában?
– A radar- és videoalapú biztonsági típusú fejlesztéseken Budapesten 25-30-an dolgozunk, de ez csak egy kis szelete az egész rendszernek. A vevői projekteken 15-20-an dolgoznak a világban összesen, a helyszín itt sok mindentől függ. A projektmenedzser többnyire közel van a megrendelő autógyárhoz, de a szoftver fejlesztése már szerte a világban történik.
– A tesztelések hogy zajlanak?
– A biztonsági típusú funkciókat zárt pályán teszteljük, mi sajnos még nem rendelkezünk önálló zárt pályával. Reptereken szoktunk tesztelni, de nagyon várjuk már a zalaegerszegi tesztpálya megépítését.
– Pontosan hogy működik a fejlesztési folyamat?
– A vevő meghatározza, hogy mit szeretne a termékébe, ezeket elemezzük, megvizsgáljuk, amit lehet, azt a platform-megoldásokkal lefedjük, majd megnézzük az eltéréseket és az alapján elindul a szoftver módosítása. Párhuzamosan meghatározzuk, hogy milyen tesztekre lesz szükség a kész termékekhez.
– Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás?
– Csoportvezetőként a fő feladatom, hogy a projektekhez biztosítsam az erőforrásokat, fejlesztőket. Számomra így most az a legnagyobb kihívás, hogy legyen elég mérnök, akikkel le tudjuk fedni a Budapestre érkező fejlesztési munkákat. Elsőre nem hangzik nehéznek, de néha mégis az.
– Milyen a magyar oktatás, van bőven utánpótlás?
– Vegyes a kép, nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy együttműködjünk az oktatással. Laborokat támogatunk, együttműködéseket építünk ki a felsőoktatási intézményekkel. Jól működött a Go-Kart, Go-Bosch! programunk, ahol megadtuk a hallgatóknak a lehetőséget arra, hogy három éven keresztül dolgozzanak egy komplex problémán. Rá voltak kényszerítve, hogy nem egyénileg, hanem együtt tudják csak teljesíteni a kihívásokat. Különböző területeken – gépészet, mechatronika, IT, menedzsment, villamosság – azt akartuk elérni, hogy a hallgatók láthassák, milyen az ipari fejlesztés. A Go-Kart, Go-Bosch! programból a hallgatók nagyjából egynegyede került be hozzánk dolgozni munkatársnak. Az egyetemi együttműködések mellett továbbá van egy gyakornoki programunk is, melynek célja, hogy aki szeretne nálunk dolgozni. az meg tudja magát mutatni már hallgatóként, tudjon fejlődni és amennyiben jól teljesít, illetve van nyitott pozíciónk, akár főállású munkatársunkká váljon a jövőben.
– Milyen alkatrészekkel dolgoznak?
– Például ultrahang-szenzorokkal, illetve a félautomata parkolás, -vezetéshez szükséges első és hátsó radar szenzorokkal. Mi fejlesztjük a szenzorokat, illetve programozzuk, hogy a szenzorok adatai milyen értékeknél mit csináljanak. Nyilván az a célunk, hogy olyan szenzoraink legyenek, amelyek a versenytársakkal szemben előny biztosítanak minden tekintetben. Az alacsony sebességű autonóm vezetés felé haladunk.
– A számos szenzorból érkező adatból, hogy lesz végül félautomatikus parkolás?
– A szenzorok csak távolságadatokat adnak, ezekből felépítünk egy objektumot az autó körül, amit megjelenítünk vagy hanginformációban közlünk a sofőrrel, illetve félautomata parkolásnál magának a parkolóhelynek a meghatározása (hosszúság, mélység), az útvonal kiszámítása a feladat, sőt az egészet arra a konkrét autóra, annak méreteire kell szabni. Alapvetően nagy platformblokkokból építkezünk, ezekben komoly know-how van és a vevői projektnél a részegységeket “összevarázsoljuk” aszerint, hogy mit kér a megrendelő és ezeket kiegészítjük a további vevőspecifikus igények teljesítésével. Radarokat és videokamerákat is fejlesztünk, a radart teljesen elrejtve is be tudunk építeni. A munkafolyamat itt is ugyanaz, mint az ultrahang-szenzoroknál: elemzés, módosítás, testreszabás. A következő generációs rendszerek szoftvereinek alapjait itt írják Budapesten a kollégáink.
– Hogy látja az autózás jövőjét?
– Nagyon gyorsan változnak az autóipar igényei is, ezzel párhuzamosan pedig a jövőkép is. A fejlesztések lépésről lépésre történnek, egyre több intelligencia kerül a rendszerekbe, így haladunk lassan az automatikusabb rendszerek felé. Ennek egyre magasabb foka lesz a következő években. Egyik fő szempont a biztonság, alapvető, ha fáradt a sofőr, akkor az autó képes legyen vészfékezni. A másik a kényelem, autópályán több száz kilométert meg lehet majd tenni automatikusan, a kocsi vagy lehajt, vagy jelzi a sofőrnek, hogy vegye át az irányítást. Így megyünk a félautomata, a részlegesen automatizált és a teljesen automatizált rendszerek felé. Sikeresek leszünk, csak senki nem tudja megjósolni pontosan mikor. A kihívás hatalmas, sok építőkocka van még hátra technológiailag is, főleg a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. Hatalmas számú lehetséges forgalmi szituációt kell tudni kezelni – ahogy korábban említettem már – a biztonság elsődleges figyelembe vételével. És ez időbe telik. Továbbá ott van még a jogi szabályozás, amelyre ugyancsak születik megoldás a jövőben.
Somos József
