25 éve képviseli hazánkban az Eckerle Magyarország Automotive és Industrie üzletágai a cégcsoport teljes szériagyártási, termék- és folyamatfejlesztési, valamint műanyag technológiai tevékenységeit. A jubiláló kiskőrösi üzem mellett, tíz éve Bólyon, valamint ma már Császártöltésen és Zalaegerszegen is megtalálhatóak gyáregységeik.
Magyarországon összesen ezerkétszázan dolgoznak az Eckerlénél, így a cégcsoport nemzetközi munkavállalói létszámának több mint egyharmadát már hazánkban foglalkoztatja a vállalat. A kezdetekről és az azóta eltelt 25 évről Joachim Eckerlével, az Eckerle tulajdonosával beszélgettünk.
– Miért pont Magyarországot választották 25 évvel ezelőtt?
– Családi vállalkozásként alapította meg a németországi Baden tartományban édesapám ezerkilencszázhatvannyolcban az Eckerle Gruppe-t, mely egy egyszerű lakatosműhelyként kezdte meg tevékenységét. A megbízások száma azonban gyorsan nőtt, az évek során a vállalat multinacionális céggé nőtte ki magát. A nemzetközi terjeszkedésnek az első lépése volt a kilencvenegyes magyarországi üzemnyitás, apukámnak Kiskőrösön nyílt lehetősége arra, hogy bérmunkával elkezdje a Németországon kívüli gyártást. Hogy miért Magyarországon? Alapvetően két okra vezethető vissza a döntés. A rendszerváltás után Magyarországon óriási lehetőség volt a fejlődésre, hiszen a frissen szabaddá vált piac nagy potenciált rejtett magában, másrészt pedig a némethez képest a magyar bérköltségek jóval kedvezőbb feltételeket biztosított a gyártásra, magyarán költséghatékonyság szempontjából is jobb adottságúnak bizonyult Magyarország.
– Hogyan indult a magyarországi munka?
– Németországban bérmunkát végeztünk, ezerkilencszázkilencvenegyben nagyjából háromszázan dolgoztak a helyi üzemben, közülük kétszázan foglalkoztak szénkefe szereléssel. A terv az volt, hogy két év alatt száz fősre bővítjük a kiskőrösi üzem létszámát, s így a termelés egy részét át tudjuk helyezni a Bács-Kiskun megyei településre.
– Milyen szerepe volt Önnek az üzemindulásban?
– Édesapám fontos szerepet szánt nekem a magyarországi telephelyfejlesztésben, mivel azt érezte, hogy a fejlődés csak akkor lehet garantált, ha a cég a család kezében marad, így huszonhat évesen az én feladatom lett az új üzem beindítása. Szakmai tapasztalatom természetesen csak részben volt adott: ugyan végeztem műszaki szakirányon egyetemet, azt követően pedig két-három munkahelyem is akadt, dolgoztam időközben például a Boschnál is alkalmazottként, de vezetői múlttal nem rendelkeztem, így igazi mélyvíz volt számomra ez a kihívás. Hogyan kell céget alapítani? Hogyan kell céget vezetni? Hogyan kell munkákat koordinálni? Ezzel kapcsolatosan mind “élesben” szívtam magamba a tudást.
– Milyenek voltak az első benyomások Magyarországgal kapcsolatosan?
– Az elsőre látható volt, hogy az ország jelentős gazdasági elmaradásban van Nyugat-Európához képest, de infrastrukturális problémák is akadtak. Az éjszakai áram például olyan gyenge volt, hogy ki kellett kapcsolnunk a gépeket a takarékosság miatt. Viszont az embereket nagyon pozitív hangulat jellemezte, mert tudták: ha fejlődni szeretnének és pénzt keresnének, erre most minden lehetőség adott – éppen ezért az országban hirtelen megjelent több százezer vállalkozó. A mi szempontunkból pedig az is előnyösnek bizonyult, hogy a külföldi tőke, a külföldi befektetők megítélése szintén nagyon pozitív volt, mert ebben is látták a fejlődés lehetőségét. Az elképzelés szerint két évet kellett volna itt töltenem, de aztán úgy alakultak a feladataim, hogy Magyarországon ragadtam. Tizenkét év után fordult elő először az, hogy hosszabb időre Németországba utaztam, négy hetet töltöttem szülőföldemen. Ez persze nem csak a véletlennek köszönhető, jelentős fejlődésen ment át a magyar cég, kilencvennégyben például a Bosch kizárólagos szereléstechnikai képviselői lettünk, így szükség volt arra, hogy helyi szinten koordináljam a folyamatokat. A Bosch-sal kötött együttműködés komoly kihívást jelentett számunkra, de ebben az esetben is alátámasztást nyert a “mindig megoldás” szlogenünk, az összes új feladatot sikerült gond nélkül abszolválnunk.
– A fejlődés kézzel fogható volt a huszonöt év során, immáron négy telephelyen tevékeny a vállalat. Mik voltak a legfontosabb mérföldkövek?
– A kiskőrösi üzemegység után kétezerhatban egy vegyes vállalkozással fröccsöntő üzemet nyitottunk Császártöltésen, amely egy mindössze háromezer fős település. Sokan megkérdőjelezték ezt a beruházást, de a megrendelés állomány azt igazolta, hogy jó döntést hoztunk. Magyarország egyik legnagyobb négykomponensű fröccsöntő üzeme működik a Bács-Kiskun megyei településen. Ezt követően egy nemzetközi megállapodás, a Schunk Modultechnik tevékenységeinek átvétele hozott bővülést, a vállalat ugyanis Bólyon is üzemeltett csarnokot. Mi ezt az üzemet vettük át, és itt is bérmunkával kezdtük meg a gyártást. A negyedik állomás pedig az Atlanta a Elektrosysteme GmbH zalaegerszegi telephelyének átvétele volt, kétezer-tizennégy óta végzünk itt szériagyártást.
– Mennyire meghatározó világszerte a magyar gyártás?
– A magyar üzemek alapvetően az európai piacot látják el termékeinkkel – legyen szó széria gyártásról vagy az industrie üzletág termék és folyamatfejlesztői munkájáról. Az öreg kontinensen tehát meghatározó szerepe van a magyar üzemeknek és a magyar szakembereknek, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a korábban a kiskőrösi industrie üzletágat vezető Hubina Péter lett az automatizálási üzletág nemzetközi vezetője. Persze nem szabad megfeledkezni a romániai telephelyünkről, ami jelenleg még jóval kisebb forgalmat bonyolít. Az amerikai piacot Mexikó, az ázsiait pedig a kínai bázisunk szolgálja ki.
– Milyen fejlesztések várhatóak Magyarországon?
– A helyi fejlesztéseknek jelentős korlátot szab az egyre erősebb munkaerőhiány, leginkább emiatt jelent olykor problémát, hogy új megbízásokat vállaljunk. Ennek ellenére Bólyon egy új üzemegységet béreltünk, ahol a fröccsöntő tevékenységünket bővítjük. Ezzel a lépéssel a cégcsoport európai fröccsöntő központját hozzuk létre Baranya megyében. Az első gépek három műszakban kezdték meg a termelést az új telephelyen. A további gépeket az év végéig telepítjük, a beruházással pedig összesen hatvan fröccsöntő berendezést helyezünk üzembe. A fejlesztés keretében többek között fröccsöntő technológusok felvételét is tervezzük, akik magát a technológiát optimalizálják majd. A meglévő gépek lépésenkénti automatizálására magasan képzett mérnököket alkalmazunk, melyhez Industrie üzletágunk meglévő kapacitásait vesszük igénybe. A gépesítés ugyanis megoldást jelenthet a munkaerőhiányra is. A projekt teljes nagysága eddig 850 ezer euróra tehető, de a vevői igények miatt további 450 ezer euró beruházás növekedéssel számolunk. Ehhez körülbelül 250 ezer euró összegben átépítések, ingatlan beruházás, valamint járulékos költségek társulnak.
– Hogyan értékeli az Eckerle cég Magyarországon töltött 25 évét?
– Sikeres éveket tudhatunk a hátunk mögött. A siker hátterében pedig egyértelműen az emberek állnak, sokan ugyanis a kezdetek óta velünk dolgoznak azon, hogy a vállalat az ügyfelek és saját igényeinknek megfelelően működjön. Arra törekszünk, hogy közösséget építsünk, ahová az emberek szeretnek bejárni, és ahol mindenki egyenrangú – függetlenül a beosztásától.
