Száz éve, 1921. március 12-én született Giovanni Agnelli, a Fiat cég elnöke, a második világháború utáni Olaszország egyik legbefolyásosabb és a modern olasz történelem leggazdagabb embere, aki érdekeltségei révén az olasz GDP 4,4 százalékát tartotta ellenőrzése alatt.
Nagyapja, Giovanni Agnelli 1899-ben a Fiat (Fabbrica Italiana Automobili Torino) egyik alapítója és első elnöke volt, aki fél évszázad alatt Olaszország egyik legnagyobb vállalatává fejlesztette az 1900-ban még csak 24 autót előállító Fiatot. Unokája, az ifjabb Giovanni (aki azért használta a Gianni nevet, hogy ne keverjék össze őket) Torinóban született, hét testvér közül másodikként. Apja, Edoardo Agnelli fiatalon lett légibaleset áldozata, anyja perugiai nemesi család leszármazottja volt, Giannit testvéreivel együtt nagyapja nevelte fel. Giovanni Agnelli 1945-ben halt meg, a háborúban romba dőlt vállalat újjáépítése Vittorio Valletta feladata lett. Az 1950-es évek második fele, az olasz “gazdasági csoda” időszaka példátlan bővülést hozott a Fiat számára is, az 1960-as évekre évi 1,6 millió autót gyártott és 350 ezer embert foglalkoztatott.
Gianni a torinói egyetemen szerzett jogi diplomát, és bár soha nem praktizált, hazájában L’Avvocato (Az Ügyvéd) néven emlegették. A második világháború alatt önkéntesként a keleti fronton lovassági tisztként, majd az észak-afrikai hadszíntéren páncélos felderítőként szolgált, és háromszor sebesült meg (egy alkalommal a legenda szerint egy hölgy miatt kipattant nézeteltérés során). A háború után angol nyelvtudása révén összekötő tiszt lett a megszálló amerikai csapatoknál, majd néhány évet utazással, aktív társasági élettel töltött, kapcsolatokat épített, mielőtt a figyelmét teljes egészében az üzletnek szentelte. 1953-ban megnősült, főnemesi feleségével élete végéig együtt maradtak és két gyermekük született. Agnelli azonban nagy szoknyavadász hírében állt, sikerrel csapta a szelet többek között Pamela Harrimannek, Jackie Kennedynek, Anita Ekbergnek és a divattervező Jackie Rogersnek.
A Fiat vezetésébe 1943-ban alelnökként került be, 1963-tól volt vezérigazgató és 1966-ban vette át Vallettától a tényleges vezetést. Terjeszkedésbe kezdett, üzemeket telepített az elmaradott déli országrészbe, a Fiat megjelent Brazíliában, Kínában, gyárat hozott létre a Szovjetunióban, ahol Lada néven gyártották a 124-es módosított változatát, licence alapján készültek a Polski Fiatok és a Zastavák. A nyolcvanas évek – jórészt az Uno elképesztő sikerének köszönhetően – újabb diadalmenetet jelentett a Fiat számára, a cég az olasz tőzsde történetének legnagyobb tőkeemelését hajtotta végre, vásárolt konkurens márkát (egyebek között az Alfa Romeót és a Ferrarit), áruházláncot, napilapot, biztosítót. Az 1990-es évek elején mégis súlyos pénzügyi helyzetbe került, ebből a költségek visszafogásával és a fejlesztések előtérbe helyezésével lábalt ki.
Gianni Agnelli 1996-ban távozott az elnöki posztról, de befolyását tiszteletbeli elnökként sem vesztette el. Tényleges elnöke maradt a Fiat üzleti tevékenységét finanszírozó “családi kasszának”, az Ifi cégnek, az Exor Groupnak, a Giovanni Agnelli Alapítványnak, a La Stampa című torinói napilapot kiadó társaságnak. 1991-ben örökös szenátor lett, odahaza és külföldön, jobb- és baloldalon egyaránt voltak kapcsolatai. Barátja volt az ifjabb Henry Ford, Stavros Niarchos és Arisztotelész Onasszisz görög hajómágnások, Henry Kissinger, David Rockefeller és Federico Fellini, sokan “Itália koronázatlan királyának” hívták. Tagja volt a rendkívül befolyásos Bilderberg csoportnak, a Chase Manhattan Bank tanácsadó testületének, elnöke az olasz-amerikai kapcsolatok tanácsának, 1974 és 1976 között az olasz gyáriparosok szövetségének, a Confindustriának. Szorosan kötődött Villar Perosa városkához, ahol nagyapja született és ahol a család temetkezési helye is található, 1945 és 1980 között a település polgármestere volt.
Híresen elegáns, ám kissé különc volt öltözködése, védjegyévé váltak klasszikus Caraceni öltönyei és az ing mandzsettája felett viselt karóra. Az Esquire magazin minden idők öt legelegánsabb úriembere közé választotta, hatása a férfidivatra elvitathatatlan, Nino Cerruti is belőle merített ihletet. Rajongott a Juventus labdarúgó csapatáért, amelynek 1923 óta az Agnelli család a tulajdonosa. A második világháború után lett a klub elnöke, és bárhol volt is a világban, minden napját azzal kezdte, hogy reggel hat órakor felhívta a klubigazgató Giampiero Bonipertit.
Élete végén utódlási válsággal nézett szembe. Be kellett látnia, hogy egyetlen fia, Edoardo kábítószerügyletei és labilis természete miatt nemcsak alkalmatlan a stafétabot átvételére, de nem is dédelget ilyen álmokat. Agnelli unokaöccsét, húga gyermekét szemelte ki a cég élére, de Giovanni Alberto Agnelli 1997-ben agydaganatban hunyt el. Edoardo 2000-ben öngyilkos lett, Agnelli soha nem heverte ki a veszteséget. Utódának végül lányának fiát, John Elkannt tette meg, de mivel ő még túl fiatal volt a pozícióra, 2004-ben a gazdasági és sportsikerekben egyaránt gazdag Ferrari elnökét, Luca Cordero di Montezemolót nevezték ki a Fiat-csoport élére. Elkann 2010-ben lett alelnökből elnök. Az újjászervezett Fiat 2014-ben megszerezte a csődbe jutott amerikai Chrysler autógyárat, majd egyesült a francia PSA konszernnel, az idén létrejött Stellantis a világ negyedik legnagyobb, 50 milliárd dollár tőkeértékű autóipari csoportja. Gianni Agnelli hosszú betegség után, 2003. január 24-én halt meg Torinóban.
