Szinte minden évszakban előfordul, különösen ősszel és télen, leginkább autópályákon és forgalmas városokban ráfutásos baleset. Nem ritkán hat-nyolc-tíz autó is egymásba rohan. A középen levők járnak a legrosszabbul, mert a kocsi eleje és hátulja is sérül. Szerencse, ha az ember nem. A ráfutásos balesetek oka szinte kizárólag a figyelmetlenséggel és a nem megfelelő követési távolság betartásával magyarázható.
Az évszaknak megfelelő gumiabroncs használata, a minimum két másodpercnyi követési távolság betartása az előttünk haladó jármű mögött, valamint a kicsivel több odafigyelés már jelentősen csökkentené ennek a baleseti típusnak a bekövetkezését. Az úgynevezett két másodperces szabály több európai országban is elterjedt. Lényege, hogy az előttünk haladó jármű mögött annyi métert hagyjunk követési távolságként, amennyit járművünk aktuálisan két másodperc alatt megtesz. Van olyan autó, amely a műszerfalon jelzi, hogy az előttünk haladó jármű és az általunk vezetett kocsi között hány másodperces a távolság. Ennek hiányában a szemünkre hagyatkozhatunk.
Ideális követési távolság
Számokban kifejezve, és ezt a szabályt alapul véve 50 kilométer/óra sebesség esetén lakott területen belül 30 méteres, míg lakott területen kívül 90 kilométer/óra sebességgel közlekedve 50 méteres, autópályán pedig a sebességhatárt betartva 70 méteres követési távolságot szükséges tartani. 150 kilométer/óra sebesség fölött jelentősen nő az ajánlott követési távolság. A rendőrség szinte hetente felhívja a figyelmet a ráfutásos balesetek veszélyeire. Volt, hogy az autósok olyan illatosítót kaptak ajándékba, amely feltünteti, hogy adott sebességnél mennyi az ideális követési távolság.
Reakcióidő
Érdemes tisztázni, mit jelent a féktávolság és a fékút fogalma? A féktávolság a veszély észlelésétől az autó megállásáig tartó időszak. A fékút pedig a fékezés megkezdésétől a nyugalmi helyzet eléréséig tart. Értelemszerűen a féktávolság a hosszabb időszak. Amikor ugyanis a járművezető észleli a vészhelyzetet, onnantól a fékezés megindulásáig még sok mindennek történnie kell. Az agyunk érzékeli a veszélyt, amikor az előttünk haladó autó féklámpája felvillan. Az agy dönt, fékezni kell. az idegrendszeren keresztül lefut a parancs az agyból az izomzathoz, a megfelelő izom összehúzódik, a vezető beletapos a fékbe.
A fenti folyamatok alatt eltelt időtartamok összegének neve: reakcióidő. Mindezt sok tényező befolyásolhatja. A fáradtság, az életkor, esetleg a szedett gyógyszer mind-mind rizikófaktor, így az általában egy másodpercig tartó reakcióidő kitolódhat. Eközben az autó halad, a veszély pedig ott tornyosul előttünk.
Akkor azonban még mindig nem kezdődik meg a fékezés, hiszen a fékrendszernek is időre van szüksége, míg működésbe lép: a fékpedál elmozdulásának első szakaszán van egy kis holtjáték. A fékrendszerben az alkatrészek elmozdulása időt igényel.
Télen különösen fontos a megfelelő abroncs használata, mivel az is hatással van a fékútra: fontos tényező lehet a gumiköpenynek nedves tapadásra vonatkozó jellemzői, de számít a kopottság is. A törvényi előírás ugyan 1,6 milliméteres barázdamélységet ír elő, de a tesztek alapján a 3-4 milliméteres profilmélység a gumicsere javasolt határa, mert ezen mélység alatt csökken igazán drasztikusan annak hatékonysága.
A vezetéstámogató rendszerek közül kiemelkedik az adaptív tempomat, amellyel szinte nullára lehetne csökkenteni a ráfutásos balesetek számát. Ennek segítségével ugyanis a “hagyományos” tempomathoz képest a forgalom sebességéhez igazítva tudja változtatni a jármű haladási tempóját. Ha az előttünk haladó fékez, a mi autónk is automatikusan fékez.
Cikkünk megjelenését a Generali Biztosító támogatta.
