Letaglózóan szép a franciák örökifjú kompaktja, de vajon elég jó is ahhoz, hogy letaszítsa a trónról az örök ellenfelet, a Golfot? Vagy már nem is az a cél, csak akartak csinálni egy jó kocsit? Utóbbi sikerült, az előbbi feladat marad a fókuszban.
Hogy néz ki?
Igazán egyedi a 308-as, ilyen dögös az utakon nincs is más autó, talán csak a többi Peugeot… A konszern testvér Astra sem csúnya (ugyanarra az EMP2-es alapra épültek, akárcsak a DS 4), de hozzá képest a 308 egy Sophie Marceau… Határozott élek, izgalmas fordulatok és hamisan ígéző tekintetek hívják magukra a figyelmet. Már-már félő, hogy a máz alatt nem is érdekes a tartalom, pedig abban sem rossz a Peugeot kompaktja.
Hossza 4367 milliméter, szélessége 1852 milliméter, magassága 1444 milliméter, tengelytávolsága 2675 milliméter, elődjénél hosszabb, laposabb és mégis karcsúbbnak tűnik, alaktényezője 0,28.
Az utasteret furcsamód szűkösnek éreztem, pedig nem kisebb, mint az Astrában. Talán a műszerezettség gazdagsága, a többszintes és élekkel tagolt, vaskos alsó középkonzollal körülhatárolt vezetőfülke sűrítette össze körülöttem a teret. Nem mondanám kényelmetlennek, talán csak töménynek. A felhasznált műanyagok tapintása kellemes – több felületet textil borít – , a funkciógombok elrendezése ergonomikus (talán csak az ülésfűtést dugták el túl mélyen a menüben), a klíma fizikai (ám továbbra is a tízhüvelykes képernyőt kell tapogatni, hogy beállítsuk a megfelelő hőfokot) és digitális gombbal is vezérelhető. Újdonság, hogy a középkonzol egyik kijelzője testre szabható, a legfontosabb funkciók és alkalmazások parancsikonként elhelyezhetők rajta. Az ülések komfortosak és jól tartanak, hátul is kényelmes az autó, persze, 180 centi feletti magassággal ne várjunk csodát (se sok fényt, alig van ablak hátul), de azért érződik az a közel hat centi, amennyivel nőtt az előző generációhoz képest a harmadik generációs 308 tengelyek közötti távolsága.
A csomagtartó átlagos, 412 literes (ebből 28 litert a padlólap alatt keressünk), a hokis táskám simán befért, nem kellett dönteni a hátsó ülések támláit (ilyenkor nem sík a padló, de a térfogat 1323 literre nő). Az ötödik ajtó nyitásához be kell nyúlni egy keskeny résbe az ablak alatt, elsőre nehéz megtalálni.
Hogy megy?
A háromhengeres, 1199 köbcentis, 130 lovas (percenként 5500-as fordulaton) turbómotor (Szentgotthárdon is ilyenek készülnek) tisztességes menetdinamikát ad, a hatsebességes kézi váltó akadva és bizonytalanul teszi a dolgát – aki vezetett már korábban Peugeot-t, az ehhez hozzászokott. A kis erőforrás legnagyobb forgatónyomatéka 230 Nm (percenként 1750-es fordulattól), ami bőven elegendő a vezetővel együtt 13,5 mázsa tömegű 308 biztonságos és magabiztos mozgatásához. Álló helyzetből 100 kilométer/óra sebességre 9,6 másodperc alatt (igen hangosan) gyorsul fel az autó, a végsebessége elérheti a 210 kilométer/órát. A menetkapcsolónak két fokozata van, vagy takarékos, vagy normális, a sportos beállítást ezúttal nem erőltették. Nálam a takarékos mód nyert (sajnos, minden elindulás után kapcsolni kell), így sikerült 5,4 literen tartani az átlagfogyasztást a közösen megtett 500 kilométer során.
Milyen vezetni?
A szögletes kormány látványra szép, de tekergetés közben furcsa, főleg, ha sportosan szeretnénk haladni, meg kell fontolni, hogyan és hol markoljuk.
Elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóműve franciásan puha, bátran és hatékonyan kirugózza az úthibákat (adaptív csillapítás felárért sem rendelhető), a kormányrásegítés mértéke eltúlzott, cserében könnyű vele manőverezni. Kanyarban stabil az autó, csupán a keresztbordákon pattog el oldalra a hátulja. Csak az íze végett!
Mennyibe kerül?
Legolcsóbban 308-asunk 9,73 millió forintért lehet, a tesztelt Allure felszereltségű autóért 10,58 millió forintot kell kifizetni.
Kép és szöveg: Biró Csongor
