A konnektoros hibridek gyengesége a kellemetlenül rövid elektromos hatótáv és a nagy tömeg, amely büntet, ha csak benzinnel használjuk. A Mercedes-Benz a két problémából legalább az egyiket megoldotta, igaz, a másik kárára. A GLC 400e Coupé marha nehéz, viszont annyit megy el árammal, mint egy első generációs Leaf vagy iOn.
Hogy néz ki?
A Mercedes-Benz GLC-nél 4 centivel hosszabb a kupé, 4,764 méterre nőtt, míg szélessége maradt 1,89 méter, magassága 1,605 méterre csökkent, a tengelyek közötti távolsága nem változott, 2,888 méter.
Elegáns autó ebben a szép kék színben a szabadidő-kupé, a 20 hüvelykes felnik jól mutatnak (a gumik hátul az elsőnél szélesebbek) és nem rázzák le a vesénket. A kacsafarok nem túl vonzó, de a 0,27-es alaktényező miatt elnézzük. Nincs hátsó ablaktörlőnk, hátrányát nem éreztem, pedig zuhé volt rendesen a teszt időszaka alatt, a Skodám be is ázott rendesen. Ja, miért nem vettem Mercedest?
A fényszóró ebben az autóban tényleg csodalámpa, amellett, hogy képes szöveget és piktogramokat (például akár egy kotrógépet – jelezve az útfelújítás veszélyét) az útra kivetíteni 1,3 millió mikrotükrével. Durva, milyen erővel világít és milyen jól kitakarja a forgalom többi résztvevőjét. Ködben és a motorosokat megkímélendő egy kicsit még lehetne rajta csiszolni, de a táblákat már nem világítja telibe és nem zavar a tükröződéssel.
A tágra nyíló ajtókon beszállva egyenesen a mennyország VIP-fertályán érezzük magunkat, a nagystílű utastér prémium jellegét a minőségi anyagok, a finom bőrök és a képernyő hegyek hangsúlyozzák. Az extrák azonban nagyon drágák, a csillagokat is le kell hozni az égből, ha olyan kocsit szeretnénk, mint amilyen a tesztautó. De egy Mercedes-Benznek ilyennek kell lennie. Fizessenek a gazdagok!
Az ülések kényelmesek, hátul sem lehet panasz, a komfort tökéletes. Beleértve a zajkomfortot is: semmit, de tényleg semmit nem hallunk a külvilág zajából, ha villannyal megyünk. Az MBUX 2.0 névre keresztelt fedélzeti szórakoztató- és információs rendszer a C-osztályból átvett 12,3 hüvelykes vezető előtti kijelzővel és 11,9 hüvelykes központi kijelzővel működik együtt. Kezelése hektikus, van, amit könnyen megtalálunk benne, van, amit nagyon nehezen.
Csomagtartója a nagy akkumulátor miatt nem túl bő, de a 390 (kibővítve 1335 liter) literes puttony elég egy átlagos család átlagos szállítási feladataihoz, a hokis táskám könnyedén befért széltében is.
Hogy megy?
Az alapáron összkerékhajtású, Brémában összeszerelt Mercedes-Benz GLC 400e Coupé benzinmotorja kétliteres, kettős megfúvású turbófeltöltővel izmosított 252 lóerős egység, amelyhez 100 kilowattos (136 lóerős, ennél is fontosabb, hogy 440 Nm a nyomatéka), állandó mágneses szinkron villanymotort társítottak (ez az erő persze nem állandó, a 30 percen át konstans módon leadott teljesítmény 60 kilowatt, azaz 82 lóerő – de még ez is elég a helyváltoztatáshoz). Az automatikus váltó kilencfokozatú, ebbe építették be a villamos gépet. Az összteljesítmény 381 lóerős, a rendelkezésre álló összesített forgatónyomaték 650 newtonméter. Az üresen 23 mázsás szabadidő-autó elég fickós: álló helyzetből 100 kilométer/óra sebességre 5,6 másodperc alatt ugrik, végsebessége 239 kilométer/óra. Fél tonnával lehet megterhelni, ha vontatni kell, 2 tonnás fékezett utánfutót köthetünk mögé.
Saját fejlesztésű akkumulátorának energiasűrűsége bruttó 31,2 kWh (nettó 23,4 kWh), ami ideális körülmények között akár 125-130 kilométert is megenged csakis villannyal haladva. Nekem 129 kilométer jött össze, 99 kilométer pedig úgy, hogy ment a klíma, a fűtés, az ülésfűtés és jó hangosan a 15 hangszórós, 710 wattos Burmester hifi. Ez megsüvegelendő teljesítmény, de ne vakítson el! Mind benzinnel, mind árammal sokat fogyaszt a kocsi, előbbivel az étvágyát 8-9 liter/100 kilométer alá nem tudtam levinni, a villanyhajtás 22-28 kWh/100 kilométeres fogyasztása sem túl optimális, de ekkora tömeg láttán nem is vártam csodát. A legjobban akkor járunk – és a környezetünk is megtapsol érte – ha villanyautóként használjuk városban, azaz mindig töltjük. Érdekes, hogy akár 100 kilowattos rekuperációra is képes. A közel 700 kilométeres teszten végül 2,1 literes benzinfogyasztást, valamint 18,1 kWh áramfogyasztást jelzett a fedélzeti számítógép 100 kilométerre vetítve.
60 kilowattal (feláras a DC töltés, váltóáramból legfeljebb 11 kilowattot vesz fel óránként) is lehet tölteni, 1,6-2 kilowattal töltöttem otthoni konnektorról, ennek megfelelően másfél napig kell rajta hagyni, ha nulláról 100 százalékra töltenénk az akkupakkot.
Milyen vezetni?
A légrugókkal (a hátsó széria, az első feláras) finoman és könnyeden hajózunk, alig van olyan úthiba, amit éreznénk, a fekvőrendőröket is laza nemtörődömséggel utasítjuk magunk mögé, egyszerűen parádés a futómű. Csupán a keresztbordákon adja fel a GLC Coupé a nagy tömeg miatt, ott a megszokottnál és elvártnál nagyobbat zökken a kocsi. A manőverezésben kormányozható hátsó tengely is segít (4,5 fokban fordulhatnak el a hátsó kerekek), a kormányzás élénk, direkt és kiszámítható.
Könnyű terepen nem jön zavarba, a menetmódok között van offroad is, de ne gondoljunk semmi rosszalkodásra, az elöl 19, hátul 20 fokos terepszögek nem kecsegtetnek a túlélés gondolatával, a nagy tömeg miatt menthetetlenek vagyunk laza talajon, bokáig érő sárban vagy mély hóban.
Mennyibe kerül?
A prémium kategóriában az ár tényleg nem számít. Alaphelyzetben 24,5 millió forint a Mercedes-Benz GLC Coupé ára (204 lovas benzinmotorral), a tesztelt phev változat alapára 32 millió forint, de az extrákkal kitömött tesztautóért 44,5 millió forintot kérnek el.
Kép és szöveg: Biró Csongor
