A 280-as modellnél jóval drágább és sokkal korszerűbb 438-as azért rendkívüli, mert a 280-as szerkezetét kapta, megjelenése viszont a 400-as típuscsaládot idézi. A típus nagyon hasonló a 435-öshöz, de magasabb padlószinttel és a tolócsuklós 435-össel szemben húzócsuklós kialakítású. Az eredetileg négyajtós jármű motorjának elhelyezkedése különbözik a korábbi változatoknál jellemző elrendezéstől, ami miatt az ajtók helye és szerkezete is eltér az alaptípusétól. Az oroszországi próbálkozás mérsékelt sikere miatt végül a Videoton munkásszállító járműveként üzemelt, ahonnan a 2000-es évek elején a Volánbusz vásárolta meg és a társaságnál teljesített szolgálatot távolsági buszként.
A jármű egészen 2016 elejéig szállított utasokat, majd Ceglédre vontatták, hogy ott felújítsák, azonban a komoly szerkezeti problémák felderítése után erről lemondtak. Ezután a múzeum a Volánbusz Zrt.-vel sikeres együttműködésben mentette meg a járművet az utókor számára. A közlekedési társaság és a múzeum közötti szakmai együttműködést jól példázza a társaság 90. évfordulójára megjelent Az Oktogontól a Népligetig című kötet létrehozása is.
A Közlekedési Múzeum igyekszik mindent megtenni azét, hogy az Ikarus örökség minden elérhető járműve, modellje, archív anyaga és fotógyűjteménye egy helyen legyen megtalálható, elérhető, kutatható és látogatható. Ennek jegyében vásárolta meg 2016-ban az utolsóként legyártott faros Ikarusok egyikét és hozta Magyarországra tavaly az egyik utolsó Ikarus autóbuszt, egy angliai megrendelésre épített Ikarus 489 Polarist is.
