Az emberi kapcsolatok fognak leginkább hiányozni Kótai Jenőnek, aki 46 év után vonul nyugdíjba.
Mindmáig hű csapattagja a vállalatnak Kótai Jenő, aki 46 évvel ezelőtt lépett be először a szegedi gyár kapuján. A csigatömlő üzemben kezdett, majd az olajipari mélyfúró-tömlő gyártására specializálódott. Magas színvonalú szakmai és közösségi munkáját a cég vezetése 2016-ban jubileumi díjjal ismerte el. A nyugalomba vonulása alkalmából készülő interjú elején hamar kiderült, hogy még egy kicsit maradni fog.
— A kor nem dicsőség, mégis szeretnénk szívből gratulálni ehhez a negyvenhat évhez. Azért ez nem semmi
— Teljesen igaza van, és én ebbe csak utólag gondoltam bele. Amikor dolgozik az ember, meg zajlik körülötte az élet, akkor nem agyal ezen. Amikor viszont elér bizonyos mérföldkövekhez, akkor hirtelen ráeszmél, hogy ugyanazon a helyen töltött el majdnem egy fél évszázadot.
— Nem lehet rábeszélni még négy évre?
— Miért?
— Mert az ötven olyan szép kerek szám.
— Az az igazság, hogy egy éven át még be fogok járni, de már csak heti két-három alkalommal. A nejem azt szerette volna, hogy egyáltalán ne dolgozzak, de meggyőztem, hogy még szükség van rám. Látva a mostani feladataink nagyságát, a következő évek célkitűzéseit, a tapasztalataim, tudásom átadására kért fel az igazgató úr, valamint a fejlesztési osztályvezető.
— Ezek szerint nem nagyon akarják elengedni a magyar tömlőgyártás egyik legnagyobb szakemberét.
— Ez azért túlzás, de valóban azok közé tartozom, akik értenek ehhez a szakterülethez. A csigatömlő üzemben 1974-ben kezdtem, ahol nagyszerű szakemberektől tanulhattam. Bizonyára látott már bordázott felületű tömlőt a tűzoltóknál, vagy a szippantó kocsin, nos, többek között ilyeneket gyártottunk. A nyolcvanas évek elején specializálódtam az olajipari mélyfúró-tömlő gyártásra, és ezzel foglalkozom mind a mai napig. Tudja, az az érdekes, hogy olajban szegény az ország, mégis világszínvonalon áll az a termék, ami itt, Szegeden készül. A mi tömlőnkkel dolgoznak Szaúd-Arábiában, az Egyesült Államokban, Kínában, Európában az Északi-tengeren, vagyis szinte a világ minden részén jelen vagyunk ezzel a magasnyomású, hajlékony csővezetékkel. A nyolcvanas évek végétől hihetetlen nagy intenzitással indult el az a fejlesztési folyamat, amely a mai napig is a legnagyobbak közé emelte cégünk hírnevét a világpiacon, a szakmai, felhasználói körökben. Kiváló szakemberekkel dolgozhattam együtt, remek csapat volt.
— A kollégái milyen nyomokat hagytak Önben? Mire fog majd emlékezni a nyugdíjas évei során?
— Rögtön egy nagyon régi emlék jut az eszembe, még abból az időből, amikor a csigatömlő üzemben dolgoztam. Akkoriban rendeszeresek volt a piknik délutánok, amiket mi magunk szerveztünk. Mentem a soron következőre, gondoltam, hogy eszünk egy jót, meg sörözünk, de a kollégáim egy Hajdú centrifugával vártak, megtudták ugyanis, hogy nemsokára megnősülök, és így akartak nekem segíteni a pelenka mosásban. Azért pedig, hogy a menyasszonyom ne aggódjon, adtak egy igazolást: egy üveg Kőbányai sörről leáztatták a címkét, és annak a hátuljára írták fel, hogy velük voltam az üzemi pikniken. Még ma is elérzékenyülök amiatt, hogy milyen jó nálunk a kollektíva.
— Milyen a vállalati kultúra? Milyen az a környezet, amely képes az embert közel ötven éven át ott tartani?
— Nagy hangsúlyt fektet a Continental a kapcsolatépítésre. Van például családi és sport napunk is, amelyen nem csak a dolgozók, hanem a családtagjaik is részt vehetnek, és vannak belső programjaink, például a különböző telephelyeink közötti találkozók. Szerintem a mai fiatalokat nehezebb megszólítani, mint egykor minket, de a cégvezetés nagyon sokat tesz azért, hogy ez sikerüljön, és hogy barátságos környezetben dolgozhassanak a kollégák.
— Mire fog majd visszaemlékezni, amikor már tényleg nem jár be a gyárba?
— Tudja, lépésről lépésre haladtam előre a ranglétrán, harmincöt fővel kezdtem, és a végén kétszáz embernek voltam a főnöke. Az évek alatt hihetetlenül sok emberrel találkoztam, és a velük kialakított kapcsolat jelenti nekem a legszebb emléket. Sajnos, közülük többen már elhunytak, de sosem fogom őket elfelejteni.
— Mit üzen azoknak, akik átveszik Öntől a stafétabotot?
— Ebben a mai gazdasági környezetben sokkal nehezebb dolguk van a kollégáknak, mint hajdanán nekünk. Nagyon kemény a verseny a világpiacon, ahol a Continentalnak helyt kell állnia. Azt üzenem a fiataloknak, hogy őrizzék meg a magas munkakultúránkat, ragaszkodjanak a kiváló minőséghez, és mindig legyen energiájuk a termékfejlesztésre, a megújulásra. Mindig is ez a szemlélet vitt minket el arra a szintre, ahol ma tartunk.
— Azt tudja már, hogy nyugdíjasként mit fog csinálni?
— Pár éve vettünk Subasán egy kis kertet, amelyből szép kis üdülőt csináltunk magunknak. Szeretnék sok időt eltölteni ott. A másik tervem az, hogy meg akarom ismerni jobban ezt az országot, kevés időm volt rá eddig. Szeretném a legszebb helyeket bebarangolni.
— Sikerült egy jó tömlőt beszereznie a kertbe?
— El ne mondja senkinek, de nem gumitömlőt használok locsolásra, mert az nehéz lenne a feleségemnek. A kiskertben jobb a műanyag tömlő, ami élettartamban meg sem közelíti a mi termékeinket, viszont könnyű kezelni.
(x)
