A bemutatója pillanatától várok és vágyok a Lexus LC500 kabrióra. Miután másodjára is jelölte az importőr a Magyar Év Autója díjra, reméltem, hogy egyszer tényleg vezethetem. Megtörtént. Örök emlék. Öt liter, V8.
Bestia, bestia, látlak!
Túlzás és elfogultság nélkül állítom, hogy ez jelenleg az egyik legszebb autó. Pompázatos, káprázatos, érzéki, de nem csalódás. Hatalmas, féltem beülni, aztán meg alig mertem elindulni. Széles a feneke, messze az orra és a gumik, azok bizony már huncutul el voltak kopva. Este vettem át ráadásul, csak érzésből közlekedtem. Először lassan, aztán ahogy a diszkóban egy Martini hatására oldódik a test, úgy simultam egyre mélyebben az ülésbe és hagytam, hogy táncba vigyen ez a japán szépség.
Feltűnőbb autó aligha van nála, ha valaki esetleg mégsem szúrná ki, elég egy bátortalan gázfröccs, hogy felébressze a középszerűség álmából. Ami szép kint, az gyönyörű bent, az utastér, a vezetőfülke remekmű. A hátsó üléssor csak szimbolikus, kabáttartó és pót csomagtartó. Amúgy utóbbi sem kicsi, az egész autót okosan kihasználva a hokis cuccom is befért. Persze, a tetőt leengedve felülről pakoltam be és a 149 literes, puhán kárpitozott csomagtartóba is tettem pár felszerelést.
Nem tucatautó, évente csak tíz érkezhet hazánkba, ritkább, mint a Ferrari. Hossza 4760 milliméter, magassága 1345 milliméter, szélessége 1920 milliméter. Utóbbi miatt kissé bepánikoltam, amikor a Hard Rock Hotel automatikus garázsába kellett beparkolnom. Nem hittem volna, hogy befér a fülkébe, de kis segítséggel ezt is megoldottuk és elmondhatom, hogy lifteztem egy Lexusban.
Kéttónusú, kovácsolt könnyűfém felnijei 21 hüvelykesek, eszméletlen jól állnak ezek a virgácsok az autónak. Az elegáns, négy rétegből álló vászontetőt 15 másodperc alatt dobja le, az öltözködéshez ennél egy másodperccel többre van szüksége, a művelet 50 kilométer/óra sebesség alatt zajlik.
Amilyen szép a műszerfal, annyira gyatra a kocsi kezelhetősége, amely még a tapipados, nyomogatós, egeres időket éli, az érintőképernyőt nem találták fel – ezek szerint. Az ergonómiának búcsút mondtak a tervezők, nagyon nagy odafigyelésre van szükség, hogy menet közben állítsunk a klímán, az ülésfűtésen, vagy beírjuk az úti célt a Waze menüjébe. A gyári navigációt felejtsük el, ha arra hagyatkoztam volna, még most is Regölyben lennék, az egykori malomnál.
Az ülések nagyon kényelmesek, ilyen fejedelmi pompával még nem találkoztam sportautóban. Ne felejtsük el, hogy ez tényleg az, a sok máz, pomádé és körítés alatt egy vérbeli, vad, fanatikus és kamikaze versenyautó rejtőzik, aki csak arra vár, hogy az álcáját levesse. Nem akar megölni, de jobb nem piszkálni…
Tudom, hogy van baltátok is
A kupéval ellentétben a A Lexus LC500 kabrió csakis igazi motorral, ötliteres, Yamahával közösen fejlesztett, szívó V8-cal kapható. 464 lóerős, percenként 4800-as fordulaton 540 newtonméternyi nyomatéktól szabadul meg. A 32 szelepes V8-as különlegessége, hogy alacsony fordulaton duruzsolva Atkinson ciklus szerint üzemel, nagyobb igénybevételnél pedig Otto-motorként ordít.
A hangélmény frenetikus, elemi, ösztönös és csodálatosan őszinte. Az Aisin automatikus váltó tízfokozatú (a fém váltófülekkel mi magunk is kapcsolhatjuk), az ívbelső kerék égetését Torsen-rendszerű önzáró differenciálmű akadályozza. Hátul kettős keresztlengőkaros a futómű, a már említett Bridgestone márkájú malomkerek elöl 245/40, hátul 275/35 méretben uralják az aszfaltot. Nem könnyű a kocsi, üresen is nehezebb 21 mázsánál, így az 5 másodperces gyorsulási idő (nulláról 100 kilométer/órára) ennek fényében megsüvegelendő.
A fogyasztás lábfüggő, 20 literrel is lehet járni vele, de akár kevesebbel is beéri. A hosszú, közel ezer kilométeres teszten sikerült levinnem 13 liter/100 kilométer környékére az étvágyát. Ez főleg a feleségemnek köszönhető, aki nem szereti az eszeveszett tempót.
Szörnyeteg vagy
A forróvérű újságírók szerint ez inkább egy grandiózus utazóautó, semmint sportkocsi. Nekem más a véleményem, de én nem vezettem pályán, ahol megmutatja valódi énjét. Szerintem durván jó sportkocsi, közúton nem kell erősebb, jobb, szebb. Még ez is túlzás. Voltak percek, amikor könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől, aztán voltak pillanatok, amikor nemcsak a levegőért, hanem a hátsó gumik tapadásáért is kapkodtam a levegőt és szórtam a miatyánkokat. Mindig kardélen táncolunk ezzel az autóval: városban azért rimánkodunk, hogy elférjünk a szűk utcákban, országúton pedig azért, hogy ne fogyjanak el a kanyarok és legyen valaki előttünk, hogy megelőzhessük. Persze, ha van tapadás. Mert ebben az autóban abból van a legkevesebb, főleg október végén, jócskán elhasznált nyári papucsokon.
Hátsókerék-kormányzás nem könnyíti a manőverezést, ezért úgy fordul és úgy parkol az autó, mintha egy Iveco Daily lenne. Nyitott tetővel, nagy tempónál elviselhetetlen a szélzaj és az októberi hideg, napsütéses őszi autókázáshoz optimális a nyakfűtés használata. Ha tempósabb szakasz, esetleg autópálya következik, érdemes félreállni és tetőt cserélni, a csend (egyenlő V8 duruzsolás) és a meleg birodalmában élvezetesebb a száguldás.
Ide egy pontot kérek
40,95 millió forint a Lexus LC500 Convertible alapára. Majdnem minden benne van (kivéve a metálfény), az adaptív felfüggesztés, a szépen muzsikáló 13 hangszórós Mark Levinson hifi és a vezető asszisztensek hosszú sora.
Kép és szöveg: Biró Csongor
Zene, közcímek: Albert Einstein Bizottság
